Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 1. szám - Forrásközlés - Hudi József: Adalékok Tarczy Lajos külföldi egyetemi tanulmányaihoz (1831–1833)
•0 Forrásközlés Acta Papensia XIII (2013) 1. szám bőkezű fejedelem jóvoltából virágzó, 150 professzort foglalkoztató, 2500 diákot képző; a testi, szellemi és művészeti nevelést egyaránt fontosnak tartó egyetemről beszélt elragadtatással, hanem a szorgalmas porosz népről is, amely a silány, homokos talajon is magas színvonalú mezőgazdasági kultúrát honosított meg, s ezáltal gazdagságot, jólétet teremtett. Ellentétben Magyar- országgal, ahol a „kövér búzát termő” földön dolgozó paraszt még mindig földesúri függésben él, nyomor és éhezés az osztályrésze. Azt a tanulságot is levonta, hogy a kor szükségletei a modern nemzeti nyelvek tanítását követelik meg a „lelket bilintselő” latin helyett. Itt tudatosodik benne, hogy a magyar nemzeti nyelv „legszentebb kintsünk”, azt kell jogaiba visszaállítani, s fejleszteni, hogy a „jólét szülőjét”, a közműveltség („közértelmesség”) színvonalát emelni lehessen. Pár évvel későbbi műveiben tudatos nyelvhasználóként tűnik fel: az akadémiai helyesírási szabályzatot útmutatásait követi és a természettudomány magyar szakszókincsének megteremtésére törekszik. Második levelében arról számolt be, hogy III. Frigyes Vilmos az egyetemet ösztöndíjjal is segíti. Az általa adományozott 500 porosz tallér jutalom az egyetem által 1833-ban kiírt tudományos pályázat nyertesének 3 évi olaszországi utazási és ott tartózkodási költségeit fedezi. Az egyetem fakultásai évente hasonló pályázatot hirdetnek a diákok számára és a díjnyertes pályaművek szerzőit jutalomban részesítik. A népe boldogulását segítő király pozitív élmény a számára - ahogy néhány év múlva a főiskolai diáktársaságokat betiltó királyi rendelet (1836) nyomán arról győződhetett meg, hogy a magyar király nem állítható egy sorba a porosz királlyal. A berlini egyetem szabadabb légköre mégis arra ösztönzi, hogy a Képzőtársulatban megteremtse majd azt a liberális elveken nyugvó szellemi műhelyt, amelyben az „iskolai ifjakat a polgári élet számára” lehet nevelni.24 A társaság munkáját igazolta, hogy tanítványai 1848/49-ben sikeres „vizsgát” tettek hazafíságból, s többségük az életben is megállta helyét.25 24 Az idézet az Atheneumban 1837-ben és 1838 elején megjelent „Philosophiai vázlatok” c. írásából való. Vö. BODOLAY 1981a. 181. 25 A volt pápai református diákok 1848/49-es szerepvállalásáról: BONA 2009. [ 25 ]
