Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései IV. (befejezés)
<#■ Forrásközlés ^ Acta Papensia XIII (2013) 1. SZÁM — Megyek már, édes gyermekeim, de csak kell rendet tenni, hogy a leányoknak miképpen legyen az első dolguk! Megyek már, csak aludjatok! Átment a lakásba a szakácsnéval. Egyszerre minden elcsendesedett, mi is elaludtunk. Egyszerre csak megzörgetik a mi hálószoba ablakunkat. — Ki az? — Tessék hamar átjönni a tekintetes] a[s]szonynak! Mindketten valamit ránk kaptunk és amint beléptünk, Luiza nagymamát a földön hanyatt fekve holtan találtuk! Ez villámcsapásként hatott reánk. A szakácsné se volt erre elkészülve, mert úgymond, a tek[intetes] a[s]szony éjjel felkelt az ágyából és a mosdóhoz ment s azt mondta a szakácsnénak: — Hívd hamar az a[s]szonyt! Mire bementünk, mint mondta, halva volt. Vérnyomok voltak a száján, vér volt a mosdótálban. Én rögtön átmentem a szomszédba,3 az irgalmasok orvosát hívtam át, úgy mondta, hogy vérömleny következtében halt meg. Mi már többé nem feküdtünk le, felöltözve adtuk oda magunkat a fájdalomnak ezen áldott nő, szent a[s]szony halála felett. Reggel már intézkedni kellett a temetés végett. Én bementem atyámhoz a városházára, közölni vele a hírt. Ő is meg volt rendülve, mondván: — A hírről én fogok gondoskodni. A halál híre már reggel befutotta a várost. Mindenki nagy sajnálattal volt irántunk. Szívszaggató volt az elbúcsúzás. A temetésen mi hátramaradtunk, gyalog kísértük ki a legjobb anyát végső útjára. Én hazulról a sírig hajadonfőt [t] sírva kísértem, karomon Luizával, másik karomon Ilonkával. Szép volt a halála, mert sem elkészülve nem volt rá, [sem] nem tudott róla. Még a természet is díszbe öltözött, ame[n]nyiben a szobája előtt az oszlopos előtér köröskörül dupla szelencebokorral szegélyezve, teljes virágzásban volt.4 Ezen kedvenc helyen volt a koporsó, ott lett beszentelve, és onnét indult a menet. Mit menet? Processió!5 Látni kellett azt a sok szegén[y]t, akik áldották jóságos kezét. Luizám nem jajgatott, de néma megadással tűrte a nagy bánatot, a legdrágább anyja elvesztése felett. Ilonkának már a jó Tóth néni halálakor érzett vesztesége, a jó, feledhetetlen nagymama elvesztése feletti fájdalma oly nyomokat hagyott rajta, hogy aggódni kezdtünk miatta. ! A kéziratban: szomszédban, javítottuk. 4 A kéziratban: voltak, javítottuk. 5 processio (latin) = egyházi körmenet [ 214 ]
