Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Műhely - Köblös József : A Dunántúli Református Egyházkerület pecsétjei (1612–2012)
MŰHELY Acta Papensia XII (2012) 1-4. Vizsgált pecsétnyomónkkal egyházkerületi közgyűléseink a századok folyamán többször is foglalkoztak. 1747-ben az összegyűlt lelkészek úgy döntöttek, hogy az egyházkerületnek egyetlen pecsétje legyen, az, amelyik 1612-ben készült, és ezt a szuperintendens őrizze.4 Eszerint addig létezhetett több nyomó is, mint ahogy az 1630-as papi diploma pecsétje is mutatja, de lehetséges, hogy ekkor ezt (vagy ezeket?) megsemmisítették. 1829-ben az egyházkerületi közgyűlés előtt maga Tóth Ferenc püspök volt kénytelen egy terjedelmes írásban bizonygatni, hogy az 1612-es pecsétnyomó valóban kezdettől a dunántúli egyházkerületé. A problémát - mint már korábban utaltunk rá - a körirat Cisdanubianus = dunáninneni jelzője okozta, emiatt néhányan felvetették, eredetileg nem a pesti (Cisdanubiana) egyházkerület pecsétje volt-e. Tóth püspök írását tanulmányunk végén teljes szövegével közölni fogjuk, itt pusztán érvelésének menetét vázoljuk fel. A szuperintendens első bizonyítékul Kanizsai Pálfi János említett levelét hozta fel, melyben mind az 1612-es évszám, mind a Bécsben vésetés ténye szerepelt. Ezután a fennmaradt papi diplomákat emlegette, melyek összes szereplője (a kedvezményezett és az aláírók is) egyértelműen a dunántúli egyházkerület lelkészei voltak. Végül hosszasabban foglalkozott az elnevezéssel. A papi diplomákon kívül régi kánonok szövegére és jegyzőkönyvi bejegyzésekre hivatkozott, melyek a dunántúli egyházkerület megnevezésére mind a Cisdanubiana superintendentia kifejezést használták, ahogy a debreceni vagy tiszántúli egyházkerület is a korai időkben Cistibiscana superintendentia nevet viselt. Elutasította azt a lehetőséget is, hogy az 1736-os egyesítés előtti felsődunamelléki egyházkerület pecsétje lett volna, mivel azt a korai időkben somorjai, komáromi vagy felső-magyarországi névvel illették, sőt 1630-ban - a pápai zsinaton megfogalmazott törvények függeléke szerint Vörös viaszba nyomott pecsét, képe elmosódott. DREL I. 24. f. 10a. 10. 1804. V. 5. Bőny. Páli Mihály szemerei lelkészé. Vörös viaszba nyomott pecsét, képe kissé elmosódott. DREL I. 24. f. 11. 11. 1822. V. 31. Révkomárom. Nagy Mihály kocsi lelkészé, aki 1845-1876 között dunántúli püspök volt. Vörös viaszba nyomott pecsét. DREL I. 24. f. 3. 4 A superintendentianak tsak egy petséttye légyen, és az a superintendensnél állyon, melly 1612. esztendőben készült. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei. II. 172. KÖBLÖS 2011. 228. 45
