Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Jubileum - Köblös József: Egy évforduló margójára. 400 éves a Dunántúli Református Egyházkerület
JUBILEUM 1612-2012 Acta Papensia XII (2012) 1-4. Az egységes dunántúli protestáns egyházkerület az 1576-os hegyfalui (más feltételezések szerint pecöli) zsinat határozatai nyomán formálódott ki. Területe a győri püspökség egy részét, főleg a Nádasdyak és Batthyányak birtokait ölelte fel, Sopron és Vas vármegyére, valamint Zala vármegye egy részére terjedt ki. Emlegették Sopron-Vas vármegyei, vasi vagy Fertő és Balaton közti egyházkerület néven is. Első püspöke, Szegedi Máté sárvári lelkész inkább a lutheránus álláspontot képviselte, az ő idejében még csak elszórtak voltak a két protestáns irányzat közötti hitviták. Ezek aztán 1585-öt, Böjté István püspökké választását követően váltak egyre élesebbé. Böjté egyértelműen a kálvini tanokat vallotta, bár igyekezett az egységet megőrizni: 1582-ben kiadott Ágendájában az úrvacsora témáját olyan óvatosan közelítette meg, hogy mindkét irányzat lelkészei el tudták fogadni, az 1587-es csepregi zsinaton kihirdetett kánonjai pedig nem tértek ki a tanbeli kérdések részletes taglalására. Ennek ellenére 1588-tól megszaporodtak a két fél közötti összeütközések. Az úrvacsora tanáról tartott 1591-es csepregi hitvitán megtörtént a két irányzat közti szakadás: a püspök úgy hagyta ott haragosan vitapartnereit, hogy a felek nézetei semmiben nem közeledtek. Ezután Recés János alsó- csepregi és Tokoics György felsőcsepregi esperes igyekezett elfogadtatni az egyházkerület lelkészeivel az evangélikusok egyik alapdokumentumát, az 1577-ben Bergenben elkészített Formula concordiae (Egyezség formulája) című iratot, amely függelékeivel együtt 1580-ban Drezdában jelent meg nyomtatásban Liber concordiae (Egyezség könyve) címmel. Ezzel a szakadék egyre nőtt a két irányzat között. Az 1595-es meszlényi zsinat még egyszer utoljára kísérletet tett a megegyezésre, született is egy olyan nyilatkozat, mely a köztes állapotot igyekezett szentesíteni, de ezt végül alighanem mindkét fél elutasította. Böjté István még ebben az évben le is mondott püspökségéről, ezzel véglegessé vált a két fél közti szakadás. A kálvini irányt követő lelkészek továbbra is őt tekintették szuperintendensnek, míg a lutheri tanokat követők négy esperesük vezetésével különvált életet éltek, de saját püspököt Böjté haláláig ők sem választottak. Zsinatokat mindkét oldal külön tartott: az evangélikusok többek között 1596- ban Csepregen és 1603-ban Ivánban, míg a reformátusok 1597-ben Ro- honcon, 1598-ban pedig Meszlényben gyűléseztek. 2 «6*
