Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Műhely - Hudi József : A Dunántúli Református Egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyveinek múltjáról
MŰHELY Acta PapensiaXII (2012) 1-4. Egy-egy tanácskozás rendszerint 1-3 napig tartott. A XVIII. században és a XIX. század elején évente rendszerint csak egy közgyűlés volt. Ezután előfordult, hogy két közgyűlést is tartottak. A tavaszi és őszi közgyűlés a XIX. század második felében vált általánossá. A két közgyűlés közti időben kisgyűlé- seket is összehívtak, melyeken az erre felkért egyházkerületi tisztségviselők vettek részt. A kisgyűlések a közgyűlés hatáskörében jártak el, döntéseiket írásba foglalták, jegyzőkönyvét a következő közgyűlésen felolvasták és jóváhagyták. A kiegyezés korában egy közgyűlést hívtak össze, s a kisgyűlések helyett már a rendkívüli közgyűlés elnevezést használták. A XVIII. században az egyházkormányzatban döntő változás zajlott le azzal, hogy a világiakat bevonták a döntéshozatalba. A laikus elemet kezdetben az egyházkerületi főgondnok jelentette. A jómódú köznemesnek számító Kenessey István főgondnok (1734-1750) a legnehezebb időkben nemcsak példamutatóan szolgálta az egyházkerületet, hanem feleségével együtt tett nagy alapítványával a pápai kollégium fennmaradását, 1783 utáni újjászervezését is elősegítette.21 A főgondnok mellé 1745-ben segédgondnokot (coadjutor curator) is választottak.22 Minőségi változás következett be 1775-ben, amikor a hathatósabb érdekérvényesítés - a vallási sérelmek orvoslása - érdekében elhatározták, hogy minden egyházmegyében válasszanak a főgondnoknak alárendelt világi segédgondnokokat (coadjutor curatorokat), „a kik a külső regimenre vigyázzanak”. Ekkor a belsősomogyi, drégelypalánki, komáromi, pápai, peremartoni, tatai, veszprémi egyházmegyébe 2-2, a barsiba 1 kurátort választottak a legbefolyásosabb nemesek (részben vármegyei tisztségviselők) köréből. A kurátorok az esperesek választásakor személy szerinti szavazati jogot kaptak.23 (Az egyházközségeket egyenként egy szavazat illette meg.) A „seculáris urak” azonban ekkor még ritkán jelentek meg az egyházkerületi gyűléseken. Az 1780-as évek második felétől azonban már nélkülözhetetlen résztvevőivé váltak a közgyűléseknek. 21 Rövid életrajzát közli: THURY 1998. II. 350-355., hivatalviselésére: ZOVÁNYI 1977. 162. 22 DREL I. 1. a. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv. Peremarton, 1745. május 2. Nr. 13. - A peremartoni zsinaton (in vererabili synodo superintendentiali Peremartonyini) Kenessey István „fő curator” mellé Csejtei Zsigmondot választották. 23 DREL I. 1. a. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv. Kömlőd, 1775. április 6-7. Nr. 1. Ary 28
