Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Jubileum - Köblös József: Egy évforduló margójára. 400 éves a Dunántúli Református Egyházkerület
JUBILEUM 1612-2012 Acta Papensia XII (2012) 1-4. hallgatók közössége által kifejezetten erre kirendelt és elküldött földijeikkel együtt, akiknek tanúbizonysága révén a szentelendő urak igazolni fogják elhívásukat, életük feddhetetlenségét és az evangélium prédikálásában való jártasságukat. Ezenfelül, hogy a szentelendő urak (bármennyire is nem lehet másképp gondolni, mint hogy ők minden hittételben képzettek) kapjanak bizonyos tételeket, amelyekre mind a vizsgáztatók, mind pedig maguk a vizsgázók készülhessenek, és azok, akik megkapták Istentől az igazság megvédésének ajándékát, kérdésekkel és válaszokkal magukat gyakorolhassák és könnyebben képezhessék, a Krisztus személyéről szóló bizonyos tételek kitűzését rendeltük el, melyek átvétele és elolvasása után közületek bárki úgy felkészítheti magát jó lelkiismeret kérése által, hogy képes és alkalmas lesz mind a kérdezőknek kielégítően válaszolni, mind a válaszolóknak kegyesen és épületesen kérdéseket feltenni. Mindenesetre mi egyedül az Isteni Fölség dicsőségét és Krisztus egyházának építését kívánjuk, az üres fecsegést és hiú dicsőséghajhászást az arra vágyódóknak meghagyva. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen. Kelt Szalónakon, október hónap 10. napján, az 1612. esztendőben. TÉTELEK A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS SZEMÉLYÉRŐL I. Krisztus egyetlen személy, ami két, egymástól kölcsönösen időben, lényegi tulajdonságaiban és magában a lényegben (ouszía) elkülöníthető értelmes természet (tudniillik isteni és emberi) oszthatatlan egységéből (ousziósz) áll, ő állításunk szerint közvetítő Isten és az emberek között, üdvözítőnk, királyunk és papunk. II. És ennek a két természetnek a szétválaszthatatlan összekapcsolódása az Isten Fia egyetlen személyébe úgy történt meg, hogy az istenség második személye magára vette az emberi természetet, nem úgy, hogy az isteni átváltozott emberi természetté, nem is úgy, hogy az emberi átváltozott isteni természetté, vagy hogy a [két] természet azonossá vált, vagy hogy a lényegi tulajdonságok össze*£>15 <6*
