Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Szemle - Kósa László: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. (Pályi Zsófia Kata)
SZEMLE Acta Papensia XII (2012) 1-4. ákcsere-kapcsolatával foglalkozott (Az eberfeld-debreceni diákcsere), míg több tanulmányának középpontjába a felekezeti kötődések vizsgálatát helyezte. A Szabó Dezső-i sajátos „teológiáról” és prófétai beállítottságról írva a szerző kitér a lelki fejlődés legfontosabb állomásaira és megállapítja, hogy az író a református puritán családi hagyományokat és a Kolozsvári Református Kollégium lelkületéből származó vallásilag erősen meghatározott értékrendet sosem kívánta megtagadni, jóllehet többször próbálta túllépni (A kultúrprotestantizmus bírálata avagy önbírálata: Szabó Dezső). Németh László protestantizmusa a református vallás közösségformáló és megtartó erejébe, a protestantizmusnak az ember szellemi fejlődésében betöltött jelentős szerepébe vetett hitéből, valamint abból az írói felismerésből táplálkozott, hogy a magyar művelődés történetében a protestantizmuson kívül egyetlen szellemi áramlat sem tudott igazán jellegzetes karaktert teremteni. Németh László sajátos vallás- és protestantizmus-felfogása mögött a dunántúli, szűkebben véve a vallási szempontból szigethelyzetben lévő mezőföldi református parasztság világa állt, mely a tradicionális nagycsaládi formák és hagyományok bomlása ellenére még erős tradicionális öntudattal őrizte a református vallásosságot (Németh László protestantizmusa). Az 1945 után kialakult parancsuralmi rendszer társadalomra és tudományos életre gyakorolt hatásának egyik jellemzőjeként tárgyalta a szerző a XX. század első felének jelentős történésze - a református hittudós, püspök, egyetemi tanár és közéleti szereplő - Révész Imre életének 1945 után bekövetkezett fordulatát (A történész Révész Imre fordulata). Első ízben mutatta be levéltári anyagot feldolgozva az 1956 utáni pártállami egyházpolitikának az ifjúsági bibliakörök felszámolását célzó belügyi tevékenységét és módszereit, az 1962-1964 között zajló „Harcolók” fedőnevű ügy részleteit. A budapesti egyházközség keretében működő engedélyezett bibliakör és az alkalmanként magánlakáson megtartott lelki, illetve önképzőkör jellegű alkalmak résztvevői az egyházközségi ifjúságból és a budapesti teológiáról kerültek ki. Heti rendszerességgel jött össze az a 15-20 fős társaság, akik - talán meggondolatlanul - „Illegális Teológiai Szabadegyetem” néven emlegették saját összejövetelüket. Kosa László apró részleteket feltáró esettanulmánya a kontrasztokon keresztül azt mutatja be, miként válik egy valójában nem létező vagy aránytalanul felnagyított eset túldimenzionálva a „Harcolók” fedőnevű titkosszolgálati üggyé, melyben az elhárítás illegalitás és izgatás bűntettének gyanúja, 133 <6#
