Acta Papensia 2012 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 12. évfolyam (Pápa, 2012)
Újraolvasó - Pongrácz József: Skóciai emlékeimből
ÚJRAOLVASÓ Acta Papensia XII (2012) 1-2. B izonyára tapasztalták már, hogy milyen jóleső érzés az, ha kellemesen csalódunk. Ez a jóleső érzés volt nekem, amikor színről színre láthattam Skóciát, azt az országot, amelynek népét addig csak úgyszólva könyvekből ismertem. Mi magyarok, én legalább azt tapasztalom, ha a skótokról beszélünk, mindjárt a skót balladákra gondolunk és hajlandók vagyunk azt hinni, hogy a skótok mogorva, sötét képű, fagyos arcú és megkövesedett szívű nép, akik mindent csak az országukban oly gyakori ködön át néznek, vagy pedig „sziklák tetején” „ódon kastélyokat” képzelünk magunk elé Heinével együtt. Szó sincs azonban náluk világfájdalomról. A legvidámabb, a legnevetőbb nép, amelyet valaha ismertem, a skót. Emlékszem, mikor megérkeztem, egy késő októberi estén, mindjárt annyit nevettünk, hogy az egész két hétig tartó odautazásomban nem nevettem annyit. De ennek is meg volt a maga oka. Az én angol beszédem annyira mulatságos volt és oly soká tudtam megtalálni a folyton zsebemben tartott szótárban a szavakat, hogy ez állandó derültségben tartotta a háznépet. Ha az első hatás, amelyet nyerünk egy országról vagy nemzetről, kedvező, ez már maga mintegy irányt szab további nézeteinknek is. Emlékszem ismerősökre, akik szörnyen haragudtak a németekre, mert a határszélen, a vám- vizsgálatnál igen megvizsgálták podgyászukat. Ez a kellemetlen esemény azután annyira elfogulttá tette [őket] minden iránt, ami német, hogy alig várták az időt, hogy ott hagyhatták7 őket. Az én első érintkezésem tősgyökeres, Skóciában lakó skóttal olyan volt, hogy azt nem egykönnyen lehet elfelejteni. Végig szenvedtünk már a 30 órás tengeri betegség minden borzalmát, amikor megpillantottuk magunk előtt Leith-et,8 Edinburgh tengeri kikötőjét. A vihar miatt 8 órai késéssel érkeztünk meg és az én hangulatom is mindig sötétebb lett, amikor az alkony közeledett. Mit fogok én csinálni este 8 órakor a kikötőben? Senki sem fog várni, hogyan találom meg a 106 Marchmont Road-ot9? Ekkor egy, a tengeri betegségben teljesen letört, angolosan lenyírt bajuszú, kedves arcú fiatalembert merészkedtem megszólítani, vajon ismeri-e Edinburghot. Szegény nem sokat 7 Egyéni helyesírásmód, helyesen: otthagyhassák 8 Leith fokozatosan összeépült a várossal, melynek közigazgatásilag 1920-ban lett a része. 9 Marchont utca 106-ot. 121 <6*
