Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Hudi József: Adatok a pápai Kölcsey Ferenc Szabadkőműves Páholy történetéhez (1875–1892)
talánya jelent meg előtte. Ezért nem lesz érdektelen, ha belevilágítunk a múlt homályába és felkutatjuk azokat a szálakat, amelyekkel a szabadkőmíves intézmény szövődött. Tudjuk, hogy a középkori hűbérrendszer következménye gyanánt a közös érdek úgynevezett céhekbe tömörítette az egyeseket. A városok kulturális fejlődése teremtette ezeket. Eleinte előkelő nemzetségek, a kormányzás gőgös és nagytekintélyű birtokosai tömörültek hatalmuk megóvására. Később a kézmívesek is. De a nemzetségek és a polgárok nem tartották őket méltónak arra, hogy megosszák velük vezető szerepüket. És a kézmívesek, akik tudták, hogy munkásságuk az emberiség javát és közös érdekét szolgálja az előítéletek legyőzésére. A különböző iparágak között az építők és kőfaragók céhe csakhamar bizonyos kiváltságos helyet foglalt el. A legmagasabb és egyben e kor domináló szimbóluma emelkedett ki kezük alkotása a földből: a templom. Az emberek szent csodálattal nézték az alkotásokat és félő tisztelettel jártak műhelyeik körül, melyekben az építőművészet titkait tanították. A kiválóbb mesterek köré tanítványok csoportosultak. Iskolák keletkeztek. Ezek összeköttetést tartottak fenn egymással. Ahol nagyobb építkezés indult, a kőmívesek azonnal felépítették a műhelyt (Hütte, Loge, páholy), hogy a világ kíváncsiságától megvédve végezzék munkájukat és őrizhessék szerszámaikat. Ez az elzárkózás első jelensége. A második az építészet fejlődésének eredménye. A csúcsív, a boltozat, a kupola építése ugyanis gondosan őrzött titok, melynek szabályait a legnagyobb óvatossággal oktatják a kőfaragó műhelyekben. így tesz szert a kőfaragók szövetsége igen nagy tekintélyre. Mivel pedig művészetükre vonatkozó tanításaikat a titoktartás miatt írásba nem foglalhatták, szimbólumokhoz fordultak. Ugyancsak a titoktartás kötelezettségétől következik, hogy tanoncoknak csak jellemes, becsületes embereket vettek fel. Láttuk, hogy mindeddig a művészeti és ipari cél dominál, idővel azonban a különösen egyházi művészettel foglalkozás következménye gyanánt az erkölcsi és kulturális szempontok kerülnek előtérbe. Midőn pedig az építőművészet hanyatlani kezd, a műhelyek lassankint elvesztik eredeti hivatásukat és csupán a tudományos, emberbaráti és haladó eszmék szimbolikus várai gyanánt maradnak fenn. Ezután a gyökeres változást nemcsak a lassú és határozott fejlődés következményének kell betudnunk, hanem annak, hogy az építőipar hanyatlásával a céhek tömegesen bocsátották be azokat a laikusoMŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. TI <€*