Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Hudi József: Adatok a pápai Kölcsey Ferenc Szabadkőműves Páholy történetéhez (1875–1892)
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. szertartásmestert és a teplomőrt. A kis létszám miatt időnként az is előfordult, hogy egy-egy tag egyszerre két tisztséget is viselt. Az egyéni ambíciókat e téren semmi sem gátolta. A gyűlések előkészítése három bizottságra (belügyi, külügyi, pénzügyi) hárult. A páholy évi rendszerességgel beszámolt működéséről a nagypáholynak. A társulat munkáját a nagypáholy időnként kiküldött felügyelő (pl. fő- mester-helyettes) révén ellenőrizte. A páholy-nagypáholy viszonyában 1886-ban következett be változás, amikor a hazánban működő két nagypáholy - a Magyarországi Jánosrendű Nagypáholy és a Magyarország Nagy Oriense Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven egyesült. 1886-tól a pápai páholy is a Symbolikus Nagypáholyhoz tartozott. Az első világháború végén mintegy 126 páholyban közel 13 ezer tagot tartottak nyilván.33 A pápai páholy 1886 után még formailag pár évig létezett, érdemi tevékenységet azonban nem fejtett ki. 1892 decemberében Voyta Adolf kezdeményezte, hogy a szertartásokhoz használt eszközöket a nagypáholy vegye át. A kiegyezés korában a pápai páholyon kívül Veszprém megyében még egy páholy működött: a veszprémi Virradás a Bakony alján 1902-ben alakult (1898-tól 1902-ig főként zsidó értelmiségiekből álló szabadkőműves körként működött), s néhány évi fennállás után, 1907-ben megszűnt. Megszűnéséről 1906 decemberében döntöttek. A döntés hátterében az állt, hogy szembesültek azzal a ténnyel, hogy a mozgalom - az alapelveket megszegve - a direkt politizálás irányába mozdult el.34 1920-ban a belügyminiszter az összes páholyt betiltotta.35 Ekkor a trianoni Magyarországon a mozgalomnak közel 8 ezer tagja volt.36 A betiltás indokául 33 L. NAGY 1988. 52. 34 MOL P 1113. A veszprémi Virradás a Bakony alján Szabadkőműves Páholy iratai 1898- 1907. A páholyt 1902-ben a budapesti Demokrátia Páholy fiókpáholyaként 17 tag alapította. Közülük 7 mester (öten 1897. november 22-én nyertek felvételt a Demokrátiába, 1898. március 21-én lettek mesterek), 4 legény és 6 tanonc fokozatú volt. A tagság társadalmi összetétele jelentősen különbözött a pápai páholyétól. A páholytagok átlagéletkora 1902-ben 43 év volt. Foglalkozási megoszlásuk: 5 ügyvéd, 4 földbirtokos (nagybirtokos), 2 tanár (egyikük felsőnépiskolai igazgató, másikuk felsőkereskedelmi iskolai tanár), 1 könyvkereskedő, 1 királyi járásbíró, 1 királyi albíró, 1 takarékpénztári főkönyvelő és cégvezető, 1 gyáros, 1 gyógyszerész. A tagságból teljesen hiányzott a vármegyei, városi hivatali értelmiség, egyházi értelmiség. A tagok többsége Veszprémben lakott, de volt közülük balatonfüredi, várpalotai és zirci lakos is, ami megnehezítette a munkát. A páholy csekély társadalmi befolyása miatt (sajtó híján, gyenge kapcsolatrendszerrel és anyagi erővel) kevés tényleges eredményt tudott felmutatni. 35 HASS 1974. 73., 101. 36 PATAKY 1967. 530 7"*
