Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Rajnai Edit: A színi kerületi rendszer kialakulása Magyarországon (1879–1905)
ban érdemes óvatosan bánni. A színházi városok első csoportjának utolsó helyén álló Pécs közszolgálati alkalmazotti létszáma alig haladja meg a közvetlenül utána álló Székesfehérvárét és Szabadkáét (1.460, 1.427 és 1.401 fő). Emellett Pécs és Székesfehérvár egyaránt forgalmi-igazgatási központ, a két foglalkozási csoport jelenléte mindkét városban kiegyenlített. A számok tendenciát jeleznek, a városokba telepített államigazgatási intézmények színházi közönséget teremtő hatását, melyet azonban csak az egyes településekre vonatkozó kutatásokkal lehetne megerősíteni. Az 1900-ra felépített városhierarchiába helyezve a korszak központosított útvonalain elhelyezkedő 55 nyári állomást, 5 település nem állja ki a városias- ság próbáját: Abony, Balatonfüred, Heves, Mezőhegyes és Siófok. A maradék 48 város sora (Nagyváradot, Kassát és Pécset a korszakban néhány évig tartó speciális helyzetük miatt kivettük) a teljes értékű fejlett megyeszékhelyektől (Brassó, 14. hely) a kisvárosokig ível (Tapolca, 201. hely). A nyári állomások hálózatának többsége teljes értékű megyeszékhely szintű, illetve teljes értékű középváros. Kisváros - Tapolcán kívül - csak három található köztük: Csong- rád (154. hely), Ókanizsa (158. hely) és Nagyszentmiklós (170. hely). Az, hogy a városhierarchia utolsó helyeire került 65 város nem felelt meg igazán a színházi városokból kirajzó színigazgatók állomásválasztási szempontjainak azt mutatja, hogy a színházi kapcsolatok megteremtésére való képesség erősen kötődik a városi szerepkörhöz. A nyári állomások közönségéről a funkcionális típusok alapján is jellegzetes kép bontakozik ki. A 48 helység közül 18 volt forgalmi-igazgatási, 9 igazgatási-oktatási, 6 kereskedelmi-forgalmi központ és 15 agrárváros. Az igazgatási-oktatási és forgalmi-igazgatási központok együtt az eredményt eltolhatnák a közszolgálati foglalkozású közönség javára, ha a kereskedelmi és köz- szolgálati népesség végül nem a két foglalkozási csoport kiegyenlítettsége felé billentené a mérleget. Együttes számuk 154 hely között szórja szét a többször választott állomásokat a városként meghatározott 244 település között. Közülük Brassó az első és Tata az utolsó (2.372 és 299 fő). Az 1900. évi foglalkozási statisztika a nyári állomások felől is láttatja a színházi központokon belüli szétválást, hiszen a színházi életet fenntartó törzsközönség összetétele a rövidebb időszakra tervező színházi városokban és többször választott állomásokon nagyon hasonló. A nyári állomások megtámogatják azt, a színházi központok foglalkozási statisztikája alapján levonható következtetést, hogy a hosszú távú gondoskodás a színjátszásról, a több MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. 17 <6*
