Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Szemle - Molnár Antal–Szabó Ferenc SJ: Bangha Béla SJ emlékezete (Mózessy Gergely)
SZEMLE Acta Papensia XI (2011) 1-2. tett hitet is. Szabó Ferenc elemzi Bangha kései - sajnálatosan agyonhallgatott, protestánsokkal és zsidókkal szemben mutatott nyitottságában már a II. Vatikáni Zsinat gondolatai felé mutató újszerű teológiáját is. Molnár Antal Az engedelmes lázadó című tanulmánya Bangha renden belüli ellentmondásos helyzetét világítja meg. Új forrásként vonja be a kérdés tárgyalásába a tartományfőnökség és a rendi generális Bangha személyét érintő levelezését, valamint a különböző tartományfőnököktől érkező, hagyatékban fennmaradt leveleket. A történetírásban és a korabeli közgondolkodásban erősen tartotta magát az a nézet, hogy Bangha 1923-ban történt Rómába vezénylése a páter keresztény kurzus valóságát kritizáló megnyilatkozásaira adott válasz volt, s ekképp valójában száműzetés. Molnár legfontosabb megállapítása ennek cáfolata: a diszpozíció „nem ármány és összeesküvés eredménye volt [...], mégkevésbé valamiféle elhamarkodott büntetés vagy bosszú, hanem egy évtizedes történet lezárása [...]. A történetben nincsenek hősök és árulók, minden érintett a legjobb meggyőződését követve, csakis a rendi érdekeket szem előtt tartva cselekedett, optimális megoldás érdekében még a rendfőnök is meghajolt a budapesti javaslatok előtt.”15 A hiperaktív sajtóapostol legnagyobb vállalkozásait - a Magyar Kultúra, illetve a Központi Sajtóvállalat megalapítását - nem fogadta örömmel a római rendi vezetés, a páter munkáinak hazai népszerűsége pedig csökkentette a novíciusokban a hagyományos rendi aktivitások megbecsülését. A konfliktusok megoldására vonatkozó radikális római utasításokat a Bangha érdekében, kvalitásait ismerve fellépő magyar tartományfőnök csitította. A páter maga sem büntetésként élte meg római feladatait, onnan 3 év múltán feltöltődve, új benyomásokkal tért haza. A szerző bemutatja Bangha kevésbé ismert konzultori és pesti házfőnöki munkáját is, melyek szintén színesítik az egyéniségről alkotott képünket. A kötetben a 160 oldalnyi tanulmányt ugyanilyen terjedelemben követi Bangha fellelhető naplóinak közzététele. A szöveg a teljességre törekszik - már amennyire azt a töredékesen fennmaradt forrás lehetővé teszi. Hiszen maga Bangha is megsemmisített néhány korai naplót, több kötet pedig sajnálatosan elkallódott az idők során. (Ezek bizonyos szemelvényeit Nyisztor művéből lehetett rekonstruálni.) Teljesnek mondható azonban az 1914-1917 és 1936-1940 közti anyag. A forrásközlés során ideálisnak mondható mélységű és mennyiségű magyarázó jegyzetapparátus született. Ezt követik a már jelzett rendfőnöki levelek, majd a kötet használatát megkönnyítő segédletek: életrajzi kronológia, fogalomtár, irodalomjegyzék, névmutató és térképek. Majd egy ívnyi, összesen 50 fénykép, melyek maguk is forrásértékűek. Tisztelet illeti a szerkesztők bátorságát, hogy „magánjellegű” fotók közlésére is vál15 A recenzált kötet 84-85. oldal. 142 <6*
