Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Szemle - Molnár Antal–Szabó Ferenc SJ: Bangha Béla SJ emlékezete (Mózessy Gergely)
SZEMLE Acta Papensia XI (2011) 1-2. MOLNÁR Antal - SZABÓ Ferenc SJ: Bangha Béla SJ emlékezete. Budapest, 2010. (Távlatok, 2010. 3-4. szám) 400. p. Bangha Béla jezsuita (1880-1940) alakja megkerülhetetlen, ha a XX. század első felében kibontakozó magyarországi katolikus öntudatra ébredést vizsgáljuk. A páter egyszerre volt hatalmas lexikális tudású és jó tollú hírlapi szerző, remek érzékkel megáldott szerkesztő, és kivételes képességekkel megáldott fáradhatatlan szervezőegyéniség. Kor- és munkatársa, Nyisztor Zoltán emigrációban megjelent történelmi tablója6 számos arcképet felvillant a második világháborút megelőző fél évszázad kulcsfigurái közül. Magától értetődő természetességgel rangsorolta a pátert a legnagyobbak, a magyar katolicizmus meghatározó alakjai közé. Az utókor távlatából a történészi értékelés ítélete sem lehet más. Gergely Jenő korszak-monográfiájában7 hangsúlyozza, hogy mennyire szubjektív is a markáns személyiségek galériájának összeállítása, de Bangha működését - Prohászka Ottokár és Tóth Tihamér mellett - tárgyalja, hangsúlyozva, hogy hatása túlmutat a katolicizmus keretein és az összenemzeti kultúra és műveltség szerves része lett. Bangha Béla tehát kétségtelenül meghatározó közszereplője volt korának. A legutolsó évekig személyével mégis mostohán bánt a történettudomány. 1940-ben bekövetkezett halála után rendtársa, Bíró Bertalan 30 (!) kötetben adta ki válogatott (!) műveit;8 Nyisztor Zoltán már 1941-ben életrajzot jelentetett meg róla9 - majd hosszú-hosszú csend következett. Ennek több oka is volt. Elsőként Nyisztor művének monumentalitását kell említenünk. Egy 416 oldalas kötethez - amely jó stílusú, alapos, a kézenfekvő forrásokon túlmenően a rokonok beszámolóira, és a páter naplóira is építve született meg - nehéz bármit hozzátenni. Még akkor is, ha Nyisztor már az előszavában pontosan jelezte művének speciális nézőpontját: „A szerző csak arra törekedett, hogy az élő Banghát megrajzolhassa, lelki fejlődésének, külső művének és harcainak az útját megmutassa. Összegyűjtött ugyan minden adatot, ami megfogható, vagy elérhető volt, de teljességre nem törekedett; éppen azért, mert nem tudományos ambíciók, hanem egy szobor megmintázásának vágya fűtötte.” Nyisztor a saját korának írt; célja Bangha programjának folytatása, a páter neve, mint zászló alatt a katolikusok tömörítése volt. Számára a Bangha szellemi harcai, politikai küzdelmei voltak fontosak. Az általa megalkotott „szobor” néhány vonása túlontúl markánssá, talán karikí6 NYISZTOR Zoltán: Ötven esztendő. Századunk magyar katolikus megújhodása. Bécs, 1962. (Különösen 56-70.) 7 GERGELY Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. Budapest, 1997. 235-245BÍRÓ Bertalan SJ szerk.: Bangha Béla összegyűjtött munkái. I-XXX. Budapest, [1941-1942.] 9 NYISZTOR Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Budapest, 1941. %>140 <6*
