Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Szemle - Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Komárom nyomdászat- és sajtótörténete 1705–1849 (Horváth Géza)
SZEMLE Acta Papensia X (2010) 3-4. Weinmüller halála után előbb özvegye (1800-1826), majd fia, Weinmüller Imre Bálint (1836-1831), utóbb testvére, Weinmüller Franciska (1832-1847) folytatta a „tisztes ipart”. Tőlük a Siegler testvérek vásárolták meg az üzemet, ám ők valamennyien az üzleti szempontokat helyezték előtérbe. E nagyívű folyamat részletes bemutatását, elemzését olvasva egyetérthetünk Tapolcainé megállapításával. Ezen nyomdászok, nyomdatulajdonosok tevékenységében kimutatható a folyamat, amely a korábbi tudós nyomdászok kapitalista magánvállalkozókká, üzletemberré válását jelenti. A Weinmüller-dinasztia utolsó képviselője idején javarészt alkalmi kiadványokat jelentettek meg, elmaradt az üzem korszerűsítése. 1848 májusában Siegler Antal és Mihály vásárolták meg Weinmülleréktől a nyomdát, amely 1880-ig a maga nemében az egyetlen ilyen vállalkozás volt Komáromban. Az ő indulásukat a korszerűsítést követően a rendkívüli viszonyok nehezítették. 1848-1849-ben elemi csapások pusztítotottak a városban, majd megindult a szabadságharc, melyben fontos szerepe volt a komáromi erődítményeknek. „Inter arma silent musae!” Ilyen körülmények között könyvek nyomtatására nem volt lehetőség. A boldogulást az 1849. január 9- től július 6-ig megjelenő Komáromi Értesítő, majd ennek utóda, a július 11-től október í-ig előállított Komáromi Lapok jelentették. A szerző külön foglakozik a komáromi újságok szerkesztésével, munkatársaival, terjesztésével és olvasóival — leginkább a két 1849-es lap, a Komáromi Értesítő és a Komáromi Lapok kapcsán —, emellett ismerteti a korabeli komáromi papírpénzek történetét is. Az említett két időszaki sajtótermék azért is fontos, mert 1880-ig — egy rövid életű próbálkozást (1871) leszámítva — Komáromban nem jelent meg helyi lap, így e korszak eseményeiről főként a győri és pesti újságokból tájékozódhatunk. A magyar történelem korszakhatárát jelzi a nyomda két terméke: Klapka György október 3-i napiparancsa, melyben bajtársaitól búcsúzik, s az osztrák várparancsnok másnapi hirdetménye. Tapolcainé Sáray Szabó Éva munkája — a komáromi nyomdászat- és sajtótörténet összefoglaló jellegű feldolgozása — olyan alapvetés, amely kiindulópontja, ösztönzője lehet a további kutatásoknak, ugyanakkor hozzájárulhat a városi identitás elmélyítéséhez. Jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek az újkori magyar könyvkultúra, nyomdászat és művelődés története iránt. Horváth Géza 331
