Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Újraolvasó - Gondol Gábor önéletírása
ÚJRAOLVASÓ Acta Papensia X (2010) 3-4. Életpályám végleges megváltoztatását magával hozta ama nemzetünk történetében korszakot alkotó nagy esemény, midőn nép és fejedelem egymással kibékülvén, az országnak törvény és alkotmány szerinti kormányzása ismét bekövetkezett. Az 1869 év kezdetével nagyobb kiterjedést nyert a honvédelmi minisztérium s vezetésével Kerkapoly Károly államtitkárt bizták meg, ki a közös ügyek intézésére összeült delegációnak73 találkozásain a katonai ügyek tárgyalásában különösen kitűnt. S miután bátyám a nevezett által neki felajánlott titkári állomást megköszönte, az államtitkár engem ajánlott a miniszterelnöknek, s 1869. január 3-án kelt legfelsőbb elhatározással az említett állomásra kineveztettem. Előbb azonban a közvizsgát tanítványaimmal ugyanazon év február havában letétettem, s azután új állomásomat elfoglalván, a hivatali esküt febr. 27-én letettem. Egyházkerületünk egyházi és világi elnökeivel tudattam kineveztetésemet s megküldöttem lemondásomat a helyettesítésemre vonatkozó indítványokkal együtt. Időközben történt visszalépésem általában kedvezőtlen benyomást okozott s ez reám nézve nem volt váratlan. Azonban bár sajnálattal emlékszem is reá, a bekövetkezett viszonyok közt másként nem tehettem. A központi kormánynál bevett ügybeosztási rendszer szerint az elnöki osztálynak legfőbb teendői közé tartozik a kebelbeli hivatalnokok szolgálati személyes ügyeinek intézése, melyek között legfontosabbak az előléptetési kérdések. E téren ama rövid idő alatt is, míg Kerkapoly Károly a honvédelmi minisztérium élén állott, nem kis osztályrészem jutott az elnöki osztály vezetésének kellemetlenségeiből. Ugyanis dacára annak, hogy a már akkor készen állott hivatalnoki hierarchia körében nem kedvesen látott s csak mintegy jövevénynek tekintett és hitvallásunk miatt is ellenszenvre talált főnök, illetőleg hivatalnok voltunk, a kérelmező felek esetről-esetre hozzám folyamodtak pártfogásért. Azt remélték persze, hogy az államtitkár bennem vetett bizalmánál fogva személyes befolyásom alatt teljesíti óhajtásukat. Hiába figyelmeztettem őket, hogy számításuk, mely a közönséges emberi természeten s érzelmi alapon nyugszik, teljesen hajótörést szenved egy oly tárgyilagos, szigorú jellemű s tisztán a közérdekre tekintő államférfiu előtt, mint a mi főnökünk. Ezért aztán a legtöbb esetben teljesületlen érdekek miatt reám hárult a neheztelés. A szolgálati ügyek intézése körül másrészről nem csekély 71 1867 után a közös ügyek (hadsereg, diplomácia) költségvetését külön delegáció tárgyalta, Magyarország a közös ügyek fenntartásához arányosan járult hozzá. 323 ^
