Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Műhely - Köblös József: „Tiszteletes tudós, kegyességgel ’s böltsességgel tündöklő Áronok…" A pápai Torkos család története és szerepe a dunántúli reformátusság életében
MŰHELY Acta Papensia X (2010) 3-4. melynek le vannak vágva az ágai, jobb oldalán egy fekete kiterjesztett sasszárny [emelkedik ki]; a sisak tetejéről illetve csúcsáról pedig mindkét oldalról arany és vörös foszladékok látszanak a pajzs belsejébe finoman behatolva, és azt illően és kecsesen díszítve; miképpen mindezek jelen oklevelünk elején vagy kezdetén egy festő tanult kezével és saját természetes színeivel igen ragyogóan lefestve egyértelműbben is látszanak, ha a megtekintők szemei elé helyezik; és úgy döntöttünk, valamint biztos elhatározással és eltökélt lélekkel megengedtük, hogy ők ezután is mindenkor, az eljövendő és örök időkben ugyanezen címert vagy nemesi jelvényt mindenhol: az ütközetekben, csatákban és harcokban, lovagi játékokon és tornákon, párbajokban és párviadalokon, és minden más nemesi és katonai gyakorlaton, továbbá pecséteken, lepleken, kárpitokon, szőnyegeken, pecsétgyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon, síremlékeken, és általában bármiféle fajta tárgyon és harci cselekményben viselhessék és hordozhassák említett Magyarországunk és a hozzá csatolt részek más valódi, ősi és kétségkívüli nemeseinek módjára ugyanazon jogokkal, előjogokkal, engedményekkel, szabadalmakkal és mentességekkel, amikkel ugyanazok természetes vagy ősi szokás alapján használták vagy amiknek örvendtek, és amikkel használják vagy amiknek örvendenek, a nemesség igazi, valódi, sértetlen, ősi és hamisítatlan címén, amellyel őket akaratunk és parancsunk szerint megjelöltnek és ékesítettnek mondja, nevezze, tartsa és számítsa mindenki, bármilyen állapotú, fokozatú, helyzetű, rangú és méltóságú ember is legyen, és ezután [ezt a címert] örökre használhassák, élhessenek vele és örvendhessenek neki, ugyanígy mindkét nemű összes örökösük és utódjuk is; tehát [őket] újra megnemesítjük, és [ezt] adományozzuk és engedélyezzük, továbbá megújítjuk a jelen oklevél ereje folytán. Ezen ügy emlékezetére és örök erejéül kegyesen elrendeltük, hogy jelen kiváltságlevelünket, melyet Magyarország királyaként használt függő titkos nagypecsétünkkel erősíttettünk meg, adják és adományozzák ugyanezen Torkos Jakabnak, és általa a feljebb már említett személyeknek, valamint mindkét nemű összes örökösüknek és utóduknak. Kelt számunkra szeretett hívünk, tisztelendő Acsádi Acsády Ádám veszprémi püspök, ugyanazon nevű helység és vármegye örökös főispánja, vaska- szentmártoni apát, tanácsosunk és udvarunk Magyarország királyságára illetékes kancellárja keze által ausztriai Bécs főhercegi városunkban október hónap 16. napján, az Úr 1725. esztendejében, királyságaink közül a rómainak ^ 274
