Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Műhely - Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság első évtizede
MŰHELY Acta Papensia X (2010) 3-4. Elértél most, nagy lengyel szellem Mihozzánk is, kik itt vagyunk a végen Hogy lelkünk Véled színültig beteljen És teljesedett álmokról regéljen. Lengyel álmokkal volt teli a lelked... Szikrázva égtél, hogy gyújts szüntelen A riadót Te Párizsig kiverted Hogy „egy” lengyel se legyen hűtelen. „Pan Tadeusz”! Te győztél a csatán! Hűséget termett lantod remegése: Megoldódott az óriás talány, A lengyel sas már fenn repül az égbe... A szárny Tiéd... Te kovácsoltál össze Lengyel parasztot, lengyel kisnemest A lelked izzik e frigyben, örökre, És áldja szíved, a drágát, a nemest! „Pan Tadeusz”! Idézlek most, e percben Idézlek itt, a csonka végeken: Légy álm-adónk, védőnk a tiszta „perben”, Amelynek kínja bennünk végtelen.... Fújj riadót! Főként Párizs felé, Hol éltél, írtál szenvedtél sokat És megmutattad „mi” a lengyelé És felráztál, hazádért, másokat. Rázzad fel most is Párizs lelkét: Magyarázd meg cselekvő bánatunk, Hogy a lábunkat bár tőből letépték, Mi éltünk, élünk és meg nem halunk! 213 <«#■
