Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. 9. A gyülekezetek teherviselésének megkönnyítése érdekében központi pénzkezelést kell bevezetni. 10. Mára a történelemben kialakult ellenzékiség értelmetlenné lett. Az időtálló értékek mellé új szempontok, teljesítmények szükségesek a református önazonosság számára, mert a kulturális azonosságtudat új értékek nélkül elavulttá válik. 11. Igazi ökumené szükséges, de a sokféleségben meg kell őriznie a refor- mátusságnak saját arcát. Egyetemes és nemzeti fontosságú ügyekben az egyházak összefogására van szükség. 12. Legfontosabbnak a hitbeli megújulást tartja a Szerző, mert nélküle nincs általános megújulás sem az egyházban, sem a társadalomban. Az utolsó írás (A református azonosságtudat mai kérdései) mintegy összefoglalja a kötet lényegét, alapvető gondolatait, amelyeknek középpontjában a református azonosságtudat kérdésköre áll. Valójában minden tanulmány, interjú ezt közelítette meg valamilyen módon, ezt elemezte és igyekezett választ adni a vele kapcsolatos kérdésekre, arra ösztönözve olvasóit, hogy ők is tegyék fel önmaguknak a kérdést: mit is jelent a református egyházhoz, közösséghez tartozás ? A Szerző ezt a magunk számára sem igazán könnyű válaszadást kísérelte meg. Az azonosságtudat meghatározása igazán a történelmi sorsfordulók és a folytonosság megszakadásának idején válik különösen fontossá. Ezért időszerű beszélni róla ma is, hisz a magyar reformátusság éppen átélte mindezeket. Az első gondolati egységben ezt járja körül röviden Kosa László, rámutatva arra, milyen kárt okozott a kommunista diktatúra történetírásának bizonyos protestáns hagyományok átértelmezett kisajátítása, majd a deheroizálással ezeknek túlzó és bántó bírálata. Ez az az örökség, amellyel a rendszerváltozást követően szembe kellett, sőt szembe kell néznünk. A következő gondolatfüzér olyan értékeket sorol fel, amelyekkel a refor- mátussághoz tartozók azonosulni tudtak. Ugyanakkor kívánatosnak tartja bizonyos lehetőségekkel való élni tudást, olyanokat, amelyek a fontos értékekkel való azonosulást erősítik. Ezt követően az azonosságtudat két területére tér ki: egyik a teológiai, hitbeli, amelynek a Szentírás a mércéje és amely az állandót képviseli, középpontjában Isten elsőbbsége áll. A másik a változó, a történelmi, társadalmi, kulturális összetevő. Történész lévén, ez utóbbival foglalkozik részletesen. Ennek fontos része az az emlékezet és emlékezés, amely a múltat a mának közvetíti: Jan Assmann szerint cselekvéssel (utánzás*cp 162 <6*
