Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. alkotások ösztönzőjévé, indokolt a kereszténységhez fűződő viszonyának vizsgálata. Hiszen a kereszténység formáló volt, míg a népi kultúra befogadó, bár autonóm voltát és kisugárzó hatását megőrizte. Ezen összefüggések felvázolását követően vizsgálja meg a magyar művelődést alakító, befolyásoló hatásokat. Közülük legfontosabb meghatározóként a kereszténység felvételét tekinti, amely teljes életformaváltást jelentett, összeütközésektől sem mentes folyamatot. A kereszténység felvétele okozta változást szemléltetve állapítja meg a Szerző, hogy a magyarok ekkor tanultak új időbeosztást (keresztény naptár), új térfelosztást (város, falu, határhasználat), új munkaértelmezést (feudális szolgáltatások), új családformát (szigorú monogámia) és szilárd építkezést. Ezeket a változás sarokpontjaiként értelmezhetjük, amit ésszerű lenne a történelemoktatásba is alkalmazni. A másik fontos tétele a tanulmánynak az a megállapítás, hogy a Kárpátmedencébe érkezett magyarok összetett, gazdag műveltséggel rendelkeztek, határozott etnikai azonosságtudattal, egységes nyelvvel, életmódbeli ismeretekkel, fejlett művészettel, társadalomszervező gyakorlattal, amelyek átsegítették őket a változás okozta megrázkódtatáson. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az újkori műveltségben a keleti örökség súlytalanná lett, peremhelyzetűvé vált. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a kereszténység a magyarságnak az ókori és a zsidó tradíciókon túl az európai pogány hitvilág elemeit ugyancsak közvetítette, vagyis mindazt, amit magába integrált. Mindezeken túl hangsúlyozza, hogy a nyugati kereszténységhez csatlakozó magyarság általa lett azzá, ami ma, a katolikus középkor nyomait magán viselő tradicionális kultúrával, a kulturális határvonal nyugati felén elhelyezkedve, amely az egész műveltséget napjainkig meghatározta. A harmadik rendkívül fontos tényező a magyarság számára a reformáció volt, amely bár a vallási tagolódáshoz járult hozzá, de jellegzetes műveltséget hozott létre és a Nyugathoz fűződő szellemi kapcsolatokat gazdagította. Áttekintésében a reformációnak a magyar nyelvterületen gyökeret vert ágait veszi sorra, rámutat mindazokra, amelyekkel a magyar művelődést, az oktatást, a könyvnyomtatást, az anyanyelvi kultúrát gyarapították. A kereszténységhez szilárdan kötődő magyarság soraiból az iszlám közel másfél évszázad alatt sem tudott híveket szerezni, amely válasz azokra a felvetésekre, amelyek szerint a magyarság nem fogadta el igazán a kereszténységet. Ez szintén különösen fontos megállapítása a tanulmánynak. 149
