Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Az énekügy története a pápai református főiskolában
FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia X (2010) 1-2. Az énekkar ebben az időszakban még mindig nem tudott felvirágozni, legalább is nem volt olyan szerepe, mint akár Debrecenben, akár Patakon. Az utóbbiban 1827-ben már rendes tanári tanszéket szerveztek az ének és zene számára.59 Nálunk alig van valami nyoma szereplésüknek. A legrégibb nyomtatott értesítőnkben, mely az 1837/38 iskolai évről szól60, még azt sem találjuk felemlítve, hogy ki tanította az éneket. Az ugyanebben az időszakban alakult képzőtársulat61 már megtartotta örömünnepélyeit, de amint az 1842-iki, egyébként rendkívül érdekes örömünnepi műsor - mert a szereplők között ott van Petőfi és Jókai is - mutatja, az énekkar nem szerepelt. Talán nem tévedünk, ha az énekkar fellendülését 1840 után Bocsor Istvánnak tulajdonítjuk.62 Életrajz írói és a még őt ismerők elbeszélése szerint Bocsor rendkívül zeneértő ember volt. Már diák korában zenekart szervezett és később több költeményét zenésítette meg, többek között kiváltképpen kedvelt volt a Múzsa-dal, amelyet az iskolától búcsút vevő tanulók indulójául írt és sokáig ezt énekelte a kántus az örömünnepélyeken. Nevezetesebb cantus praeses-ek ebből a korból Csonka Ferenc63 1844-46-ban, ő mint a academicus 59 A sárospataki kollégium felvilágosodás és reformkori történetéről: BENDA 1981. 105-113. (Az énekoktatással nem foglalkozik.) A debreceni kollégiumi énekkultúráról: FEKETE 1988. 753-7750 A legrégibb nyomtatott értesítők 1798-ban, 1799-ben, 1800-ban, 1808-ban és 1816-ban jelentek meg, ezek - az 1800-as és 1808-as kivételével - töredékesen vagy hiányosan maradtak fenn. Az 1837/38. tanév értesítője lett a későbbi értesítők mintája. Vö. KÖBLÖS 2006. 16-17. 61 1840-ben főiskolai olvasótársaság, 1841-ben Képzőtársulat alakult. Vö. BODOLAY 1963. 284., Petőfi diáktársulatairól: BODOLAY 1973. - Az ifjúsági képzőtársulat történetét feldolgozta: BORSOS 1892., SZABÓ 1913.; a Veszprém megyei reformkori kulturális egyletekről: HUDI 2009b. 190-200. 62 Bocsor István (1807-1885) enyingi születésű jogakadémiai tanár. 1819-1832 között Pápán tanult, teológiát és jogot végzett, majd a berlini egyetemen folytatta tanulmányait. 1837-től a pápai jogi tanszéken jogot és egyetemes történelmet tanított. 1848/49-ben országgyűlési képviselő volt. 1834-ben hivatalosan megszervezte a Pápai Kaszinót, később a városi zeneiskolát, a városi rajz és ipariskolát. 1882-ben ünnepelték 50. éves tanári jubileumát. Számos tanulmányt, cikket, tankönyvet irt. Taczyval közös reformkori működéséről Bodolay Géza irodalom- történész tollából: TRÓCSANYI 1981. 174-232., , politikai közszerepléséről: PÁLMÁNY 2002. 130-131. 63 Csonka Ferenc (1822-1891) enyingi születésű református lelkész, esperes. 1832-től tanult Pápán, ahol nekrológja szerint 1845/46-ban a 3. gimnáziumi osztály énektanításával is megbízták. 1850 végétől Szentgálon segédlelkész, 1852-től balatonkövesdi, 1855-től alsóörsi, 1866-tól haláláig szentgáli lelkész, 1874-től veszprémi egyházmegyei esperes. 1878-tól az egyházkerületi tanügyi bizottság elnöke, 1881-től az egyetemes tanügyi és énekügyi bizottság tagja. Szentgálon olvasótársaságot és kölcsön segélyegyletet alapított. Vö. SZINNYEI II. 1893. 418-419., THURY 1891. 747. 126 <6#
