Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Szemle - Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Zsoldos Attila. (Petrik Iván)
Szemle intézkedéseket, amelyekről nem bizonyos, de feltételezhető, hogy oklevélbe foglalták őket. Ez további 47 regesztát jelent. A kötetet rövidítésjegyzék és névmutató egészíti ki. A regeszták írásában Zsoldos Attila további két újítást vezetett be a kritikai jegyzék korábbi köteteihez képest. Egyrészt a helyneveket standardizált alakban közli, Györffy György és Csánki Dezső történeti földrajzi munkáit tekintve alapnak (a standard forma után zárójelben adja meg a forrásban szereplő névalakot). Ez valóban leegyszerűsíti, segíti a kötet használatát. Talán nem lett volna felesleges, ott, ahol az oklevél szövegéből ez nem derül ki, a települések, birtokok neve után (zárójelben) megjelölni a megyét is, ahol feküdtek. Kétségtelen, hogy a nagy regesztakiadások, jelen kötettel együtt, nem alkalmazzák ezt a módszert, jóllehet ez tovább egyszerűsíthetné használatukat. így ugyanis csak a névmutatóból derül ki, hogy pontosan melyik települést, birtokot említik az oklevélben. Nyilván az esetek egy jelentős részében, elsősorban jól ismert nagyobb településekkel kapcsolatban, ennek nincs különösebb jelentősége. Veszprém említése mellett nem jelent valós információt, hogy melyik megyében fekszik. Abban az esetben azonban, ha több település is ismert azonos névalakban, már igen (pl. Sümeg, Vámos stb.). A másik változtatás abban áll, hogy a regesztákban zárójelben szerepelnek olyan forrásidézetek, „amelyekről az gondolható, hogy már az oklevél teljes szövegének megtekintése előtt is érdekelheti a regeszta olvasóját...” Zsoldos Attila az előszóban jelzi, hogy „ez az eljárás némileg vitatható”, előnyökkel és hátrányokkal is jár.8 A regeszták szövegeit vizsgálva, nem éreztük ennek különösebb hátrányát, minden többletinformáció használhatóbbá teszi a kötetet. Némely esetben azonban valóban nem látjuk indokoltnak az eredeti szöveg feltüntetését, elsősorban a formulás részeknél, pl. „de permissione et consensu" (115. nr.), „cum omnibus utilitatibus suis, vineis scilicet, silvis, pratis circumstantiis et pertinentiis universis" (153. nr.) vagy szószerinti, vitán felül álló fordításoknál: pl. „terram reginalem" (225. nr.), „a multo tempore" (226. nr.). A Dunántúlon köztudomásúan jelentős királynéi birtokok feküdtek, ennek megfelelően számos oklevéllel találkozhatunk jelen kötetben, amelyek régiónk történetére vonatkoznak. A színes forrásanyagból kiemelhetjük Gizella királyné két oklevelét (45. nr, 46. nr.), amelyekben a bakonybéli apátság javára tett birtokadományokat. Jelentősebb mennyiségű forrásanyagot találhatunk a veszprémi püspök és káptalanja birtokügyeiről. Két oklevél pedig Pápa, illetve közvetlen környezetének történetét érinti (274. nr.; 275. nr.). 1295-ben Fenenna királyné (III. András felesége) Devecseri Emych fia Már8 Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szent- pétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Zsoldos Attila. Bp. 2008. 7. Acta Papensia IX (2009) 1-4. 387
