Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Bona Gábor: Pápai diákok a '48-as honvédsereg tisztikarában (Életrajzi adattár)
Adattár 1867-ben Győr megye esküdtjévé választották. Ekkor és 1890-ben a Győr megyei Honvédegylet tagja volt. FORRÁSOK: Szül. akv.: MÓL, Gyűr m. Lvt.: 1848/49-es gyűjt. 4. cs. sz. n., Pápai diákok 267., 276., 287., 602. és 882., Közlöny 1849. 165. sz., Orosz Hads. Lvt.: 5351., KAW: Grundb. 47. LÍR 1851- 1857 29/71., Borovszky (szerk.): Győr vm. 404., Mikár Zsigmond I. 48. és II. 156. NAGY GÉZA a rendelkezésre álló adatok szerint 1829 körül születet Balatonkenesén vagy Dunaföldváron. (Azonban egyik anyakönyvben sem szerepel.) Apja Nagy András császári-királyi huszárkapitány volt, a református vallást követte. 1843-ban került a Pápai Ref. Kollégiumba, ahol 1848 tavaszán joghallgató volt. 1848. június 21-én Veszprémben beállt az ott alakuló 6. honvédzászlóaljhoz. Ez a zászlóalj az év nyarán és őszén a délvidéki szerb felkelők elleni harcokban vett részt, a tavaszi és a nyári hadjárat idején pedig a főhadszíntéren, az I. hadtest kötelékében küzdött. Nagyot, aki 1848. szeptember 20-tól már tiszteletbeli őrmester volt, 1849. június 13-án terjesztették fel a zászlóalj hadnagyává. E rendfokozatban vett részt az augusztus 2-i debreceni ütközetben, ahol megsebesült és az oroszok fogságába esett. Mivel a bokáján kapott seb következtében egyik lábára megsántult, nem sorozták be a császári hadseregbe. Később jegyző lett Lepsényben. Budapesten hunyt el 1883. október 1-jén. FORRÁSOK: Szinnyei: Magyar írók IX. 571-572., Pápai diákok 317., 629. és 894., MÓL: Hm. Ált. 1849. 24140. NAGY GUSZTÁV (ÁGOSTON) a Pozsony megyei Deákin (ma Diakovce, Szlovákia) született 1824. december 26-án, ahol apja, Nagy Péter, református lelkész volt. Anyját Keck Amáliának hívták. 1838 és 1847 között tanult a Pápai Ref. Kollégiumban, 1848 tavaszán joggyakornok volt. 1848 szeptemberében beállt a Győrben alakuló 23. honvédzászlóaljhoz, mellyel október végén már részt vett a schwechati csatában. Ezt követően, november 13-án hadnaggyá nevezték ki. A téli és a tavaszi hadjárat idején alakulatával továbbra is a fel-dunai sereg, illetve hadtest kötelékében, majd az abból áprilisban kivált és önállóvá szervezett, Kmety György parancsnokolta hadosztályban szolgált. Görgei tábornok 1849. január 26-án főhadnaggyá léptette elő. A fegyverletétel után, 1849. augusztus 27-én besorozták a császári 47. gyalogezredhez. 1851-ben tartósan szabadságolták. Ezt követően mérnöki képesítést szerzett, majd az Arad megyei Talpason telepedett le. Ugyanitt 1854-ben forradalmi szervezkedés vádjával letartóztatták, egy év vizsgálati fogság után azonban végül is szabadon engedték. (A császári hadseregtől 1857. júniusában kapta meg elbocsátó levelét. Későbbi sorsa ismeretlen.) Acta Papensia IX (2009) 1-4. 351
