Acta Papensia 2009 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 9. évfolyam (Pápa, 2009)
Műhely – Adattárak - Köblös József–Kránitz Zsolt: "Schola Papensis olim satis illustris fuit…" A Pápai Református Kollégium tagolódása és oktatási színvonala a XVII. században (Prédikátori és lelkészi adattár)
Műhely követő másfél évtized során színvonalát tekintve Debrecen és Sárospatak mögé sikerült Pápának is szorosabban felzárkózni, ezért helytálló volt, és a századfordulóra sikert is ért el Osvaldék törekvése, hogy a pápai kollégiumot a többi egyházkerület is ismerje el a dunántúli egyházkerület anyaiskolájának. A XVIII. század első felében azonban a különbség sokkal nagyobb volt Sárospatakkal és Debrecennel szemben, ekkor Pápa inkább a második vonalbeli kollégiumokkal (Losonc, Szatmár, Nagybánya, Máramarossziget, Székelyudvarhely) volt egy szinten (nem is szólva az 1752-1783 közötti száműzetés időszakáról, amikor a pápaiak adászteveli iskolájaként csak erősen redukált formában működhetett). Úgy véljük, az archontológiai-pro- zopográfiai adattárra épülő statisztikai módszer bevetésével ezt sikerült is meggyőzően bizonyítanunk sokszor idézett 2005-ös tanulmányunkban. A XVII. század ennél sokkal bonyolultabb képet mutat, ezzel párhuzamosan a pápai kollégium megítélése sem lehetséges XVIII. század végi szemszögből tekintve. Egyrészt a földrajzi különbségekre gondolunk. Ekkor az ország (a török hódoltsági területeket leszámítva) ténylegesen két részre szakadt: a királyi Magyarországra és Erdélyre, melyek határvidékén az állandóan változó méretű Partium speciális jogállású területe húzódott. A reformáció kálvini ágához csatlakozottak a tiszáninneni és tiszántúli részeken, valamint a Partiumban és Erdélyben alkottak erős tömböket. A sokszor fennmaradásukért, puszta létükért küzdő dunántúli és felsődunamelléki kálvinisták sokkal rosszabb körülmények között szervezkedtek. Az ő szemükben a pápai kollégium a környék legerősebb iskoláinak egyikeként, a század végére pedig - Nagyszombat végleges és Komárom időleges pusztulásával - a legerősebb megmaradt iskolaként a hit és a művelődés utolsó erős bástyája volt. Ugyanakkor a Kárpát-medence keleti tájai, az ott található patinás oktatási intézmények (Sárospatak, Debrecen, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagyenyed) felől nézve Pápa már kevésbé tűnhetett erősnek. Másrészt a pápai kollégium oktatási rendje, színvonala ebben az évszázadban sem tekinthető állandónak, hisz külső körülményeinek változásai nagy hullámzásokat eredményeztek működésében is. Miként azt a jelen tanulmányunkban idézett források és az archontológiai-prozopográfiai adattárra épülő statisztikai vizsgálódásaink segítségével kimutattuk, a kollégium az 1640-es években virágkorát élte, ekkor elérte a klasszikus felépítésű kollégiumok oktatási színvonalát, a kortársak és a későbbi visszaemlékezések is így tekintettek rá. A sorozatos hullámokban rátörő támadások következtében azonban színvonala egyre inkább visszaesett, és egy átmeneti Acta Papensia IX (2009) 1-4. 25
