Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely ismételten indulatos, kötekedő, erőszakos természetet sejtet.37 Az pedig gátlástalanságot, amit az arra irányuló vizsgálat tárt fel, hogy a Román utasítására Prodanovits és Kováts előéletéről adatokat gyűjtő megbízottja (erről lásd lejjebb) miket kérdezett a tanúkról. Ennek körülményeit és mikéntjét Czagányi János, Pest vármegye szolgabírája és Halász Imre esküdt járta körül. Az egyik kérdezett, bizonyos Pokuptsik Max (Miksa) szerint egy másik megkérdezett tanúnak, „Goldburgnak a fia, ki most már Aranyvárinak nevezteti magát", figyelmeztette őt, hogy jó pénzt kereshetne azzal, ha hamis- kártyásnak mondaná Prodanovitsot és Kováchot... „J'ACUSSE!"38 Prodanovits tehát levelében fejére olvasta Románnak korábbi ügyeit, de mint már kiderült, Román hasonló módon járt el. Nem is hiába, mert bőséges munícióra sikerült szert tennie, amikor alaposan utánajárt Prodanovits és Kováts múltjának: más kérdés, hogy ez végül kevesebbet nyomott a latban Zala vármegyénél, mint amit őellene gyűjtött Prodanovits. Megbízásából Marsovszky István, a királyi tábla hites jegyzője az alábbi vallomásokat gyűjtötte be az után érdeklődve, hogy a tanúk ismerik-e Prodanovitsot és Kovátsot, azok mivel foglalkoznak, milyen „életmódot követnek", illetve jelen voltak-e Füreden 1840. július 22-én, „midőn Prodanovits Román József urat a közsétatéren megtámadta"? A vallomások meglehetősen egybecsengenek: ezek alapján nem tisztes polgárok, jogvégzett emberek, hanem Pest különféle, nem éppen előkelő mulatóhelyein életvitelszerűen tanyázó, szerencsejátékot iparban (és hamisan) űző, a csalás legkülönfélébb nemeitől vissza nem riadó, kétes egzisztenciák képe rajzolódik ki meglehetősen éles kontúrokkal. Gyuracskay János ügyvéd azt vallotta, hogy Prodanovitsot személyesen nem ismeri, de „köztudományból" tudja, hogy egy szegény alkusz fia, Kovátsról pedig, hogy azóta ismeri, hogy, hogy a Tápiószelén birtokos Nagy özvegyasszony kisasszonyát feleségül vette. Ami a foglalkozásukat illeti, arról Gyuracskay így vallott: „Hogy egyik sem prókátor, biztosan tudom. Mind a kettő kávéháznak szüntelen lakója. Kovátsról ezelőtt 13 évvel erős hír volt, hogy Pozsonyban egy öregebb kisasszonyt házasság ígérete alatt magához édesgetett, s e szín alatt tőle 4000 forintot kapott s ezen pénzen 4 37 PML IV. 3. a. 1838. Nr. 2058. 38 Émile Zola. Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 43
