Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely A helyszínen rövidesen megjelenő Markovith Auguszt biztosnak elmondta tette okát, mire Markovits elvezette karon fogva — a sértettet. Dőry szerint Románnak komoly baja nem eshetett, mert napokkal később is Füreden időzött. (Markovith Auguszt maga is igazolta, hogy a rúgást követően szobájába kísérte Románt, ám azért, hogy ezzel megóvja a további inzultá- lástól: „... oly botránkoztató módon bántak vele [...], kezeik közül nekem kellett a tisztelt urat magammal szobámba elvinni".) Polimberger Lajos Fejér megyei táblabíró vallomása hasonlóképp hangzott: Dőrynek elmesélte Prodanovits, hogy Román tartozik neki, majd meglátva adósát a sétatéren, hozzá fordult és kérte a tartozás megadását. Kisvártatva feldúlva tért vissza, elmesélve Román reakcióját, mire Dőry úgy nyilatkozott, hogy ha a vádakat le nem mossa magáról, vele „nem csak egy kocsiban, de még egy határban sem férhet meg". Prodanovits tehát visszatért Románhoz, majd a már ismert párbeszédet követően „megkapta Román úr karját, és azt megfordítván, lábával farba rúgta". Polimberger elmondta, hogy Prodanovits nyilatkozatát követően Markovits elvezette Románt, aki még napokig Füreden volt és kockát játszott. Ugyanilyen vallomást tett Stahly György, Fejér megye másik táblabírája (és főorvosa, 1843-tól országos főorvos) is, idézve Prodanovitsnak az őt cselekedete okán kérdőre vonó Markovitsnak mondott szavait: „Én ezen emberrel, ki a vendégeket ok nélkül sérteni nem átallja, magam dolgát már elvégezvén, csak arra kérem biztos urat, hogy ezen embert innen elvezettetné." Bizonyos Aggteleki Bujanovics Pál részben arról vallott, amiről mások is, tudniillik, hogy Románt látta napokkal az eset után és „semminemű testi bajról panaszkodni" nem hallotta. Érdekesebb azonban vallomásának ez a része: „Román József urat reggeli ivás és sétálás után mindennap több óráig kártyaasztalnál ülni vagy kártyázó társak nem lévén, mindenféle dibdáb emberekkel sasszézni láttam, és ekképp őt nyereséget vadászó, szenvedélyes játékosnak lenni tapasztaltam." Ez utóbbi vallomások — fenti tanúkat természetesen Prodanovits hozta —némiképp árnyaltabbá teszik az esetet. Román elsőre tisztes polgára a hazának: a Pálffyak uradalmi jószágigazgatója, a Festetichek és a veszprémi káptalan kuriális ügyésze, Hont vármegye táblabírája. Ám a tanúk egy része szerint mint szenvedélyes szerencsejátékos tűnik fel, aki nem akarja adósságát rendezni, sőt sértésekkel válaszol, mikor ezt számon kérik rajta. 36 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
