Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely „A TETT ELSŐ, A SZÓ MÁSODIK''22 A konkrét esetre visszatérve: le kell szögezni, hogy itt és most alapvetően érdektelen a per és annak végeredménye. Ami figyelmet érdemel, az az, ami kiderül a peres felekről: mentalitásuk, cselekedeteik, társaságuk, környezetük. Ezekre viszont a peres iratokból nyerünk betekintést, így— a történeti hűség kedvéért — röviden kitérünk arra, hogy mi is lett Román József keresetének eredménye. Molnár Imre, Zala vármegye tiszti főügyésze az alábbiakat rögzítette az általa lefolytatott vizsgálattal kapcsolatosan. Több tanú elmondása, valamint mindkét érintett írásos beadványa nyomán az világlott ki, hogy Román és Prodanovits egy bizonyos Nagy Ferenc (valójában Kováts Ferenc, Molnár elírta a nevet) társaságában több napig kártyázott Füreden. Román egy 1840. július 17-én lejátszott kör után előbbinek 11, utóbbinak 60 húszassal adósa maradt. Pár nappal később, július 22-én Prodanovits a sétatéren találkozva vele, felszólította, hogy rója le adósságát, amit Román megtagadott, sőt hamis játékra hivatkozva még azzal is megfenyegette Prodanovitsot, hogy a „savanyúvízi jegyzőkönyvbe"23 is rögzíteni fogja a csalás tényét. Prodanovits, miután hiába szólította fel Románt vádjai visszavonására és a fizetésre, úgy torolta meg a becsületén nyilvánosan esett csorbát, hogy „önnön kinyilatkoztatásbéli meg ismerése szerint is Román József urat farba rúgta, Nagy Ferenc úr pedig ugyanazt az összesereglett számos vendégek előtt illetlen szavakkal illette." Eddig tehát előttünk áll egy kifosztott és ráadásul fizikailag bántalmazott áldozat, ám a jelentésből kiderül még egy és más. Az például, hogy bár Román igyekezett bizonyítani, hogy a rúgás következtében (aminél vitatott, hogy ágyékon vagy farban történt-e) súlyos és maradandó sérüléseket szenvedett, több tanú bizonyította, hogy a következő napokban egészségesen látták Füreden, mi több, a kocka- és kártyaasztalnál tobzódva. Az is kivilág- lani látszott, hogy Román „különben is heves és nyughatatlan természetű", 22 Széchenyi István. 23 A füredi fürdő tulajdonosa, a bencés rend az 1830-as évek végén nyitotta meg vendégei számára az ún. Panaszok, javítások, szépítések, javaslatok jegyzőkönyvét. Ez nagyjából a ma is használatos panaszkönyveknek megfelelő füzet volt, ahova azonban a vendégek panaszaik mellett jobbító szándékú javaslataikat is bejegyezhették. Ez az értékes dokumentum az 1950-es évek során ismeretlen helyre került, tartalmának rekonstruálása a közelmúltig csupán a korábban készült tanulmányok révén volt lehetséges. Nemrég Sólymos Szilveszter atya révén a „panaszkönyv" előkerült a Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltárának anyagában! Erre nézve: KULCSÁR 1940., SÓLYMOS 2003. Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 33
