Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely zás számára. A vizsgált időszakaszt négy korszakra bontja, amelyeket ekkor a mindenkori igazgatótanács elnökének, jelesen a Dunamelléki Egyházkerület püspökének személye határozott meg, de nem hagyható figyelmen kívül a dékánok szerepe sem. Az első korszakot Bereczky Albert személye és az a történelmi helyzet határozta meg, amely 1955-1958-at jellemezte, a forradalom előtti, a forradalom alatti és utáni esztendőket, amelyekre hatással volt ugyan a centenárium, de a feltornyosuló gondokat, az elnyomás súlyát nem tudta elfedni. Nem véletlenül született meg a legbátrabbaktól a Hitvalló Nyilatkozat. Az 1957-ben kezdődő megtorlás az Akadémiát sem kímélte meg. 1959-1977 között Szamosközi István látta el a püspöki teendőket. Erre az időszakra esik a Társadalomtudományi Tanszék (tananyag: politikai gazdaságtan, államelmélet, alkotmánytan, tudományos szocializmus, munkásmozgalom története, nemzetközi politika!) létrehozása, amely arra szolgált, ahogy erre a szerző rámutat, hogy az állami politikai befolyást biztosítsa. A dékáni tiszt pedig adminisztratív megbízatássá vált. Mindezek rányomták bélyegüket az intézményre és az itt folyó képzésre egyaránt. Szembetűnő színvonalesés mutatható ki, amelyek anyagi gondokkal is társultak, továbbá csökkenő hallgatói létszámmal, az adott helyzet ellen lázadó diákok politikai üldöztetésével, ami több tanár életét felőrölte. Derűsebb korszak következett Tóth Károly püspöksége alatt, 1977-1990 között. A szerző itt a tanárok személyére és az általuk oktatott tárgyakra helyezi a hangsúlyt, nyomon követve a tanszékek élén történt változásokat. Kitér az 1989/90-ben a politikai változásokhoz való igazodásra, amely a Teológiai Akadémia életében, működésében egyaránt megmutatkozott a tanári kar spontán nyilatkozataiban, tanulmányi ügyekben egyaránt. Megjegyzendő, hogy utóbbi területen az 1980-as években megfigyelhetők voltak a reformok, ahogy ezt a szerző hangsúlyozza is. A teológia 1956-os mártír hallgatóinak és az üldözött tanároknak emlékét azonban csak 1990-ben tudták megörökíteni. A negyedik korszakot Hegedűs Lóránt püspöksége és a Károli Gáspár Egyetem alapítása határozta meg. A továbbiakban a tantestületben történt személyi változásokkal, valamint a meghatározó jellegű tanulmányi ügyekkel foglalkozik a tanulmány. A szerző az elemzéssel szűkmarkúan bánt, döntően a tények felsorolását tartotta elsődleges feladatnak, amelyek esetenként rendkívül megdöbbentőek, önmagukért beszélnek. Egy-egy visszafogott megjegyzéssel - erkölcsi, szakmai szempontból vitatott pálya, hazug politikai, teológiai megnyilatkozások - ráirányítja a figyelmet azokra a súlyos ellentmondásokra, amelyek mind a magyar társadalmat, mind pedig ezt Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 243
