Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely A mai helyzettel sok azonosságot mutat a XIX. század második felének állapota, amikor ugyancsak több volt az egyháztag annál, mint akik a közterhekhez anyagiakkal hozzájárultak. Török Pál lelkipásztor a legközelebbi népszámlálás adatainak felhasználásával készíttette el az egyháztagok listáját, amelynek alapján az egyházi adó fizetésére képes személyek megállapíthatók voltak. Az adó mértéke a helyi szokásjognak megfelelő alakult, a zsinati határozatok a kereteket állapították csak meg. A listákból megismerhetők az egyház fenntartásában kiemelkedő szerepet játszott személyek, maga az egyháztagság, de ezek a listák (1844., 1865., 1870., 1880., 1900.) a reformá- tusság társadalmi összetételébe is betekintést nyújtanak egy-egy adott időpontban. Emellett a gyülekezetét gyarapító személyekre, családokra is rávilágítanak és felvetik az integráció, fluktuáció problematikáját. A szerző a leszűrhető tanulságok között a gyülekezetépítés nehézségeit, az egyházi munka akadályait tárja fel, de rámutat a fizetési morál romlására, a közömbösség elharapózására. A vallási közönyösség növekedése a XIX. század közepére tehető, ahogy azt Kosa László már 1983-ban elemezte és ezt az azóta feltárt adatok sokasága rendre igazolja. A tanulmány három táblázattal zárul: az első 1870-ből a kereső református férfiakat foglalkozási csoportok szerint mutatja meg egymás mellé állítva az egyházi nyilvántartást és a hivatalos statisztikai adatokat, százalékos arányban megadva az adófizetőket és a nem fizetőket. A második 1865-ben és 1870-ben a gyülekezethez tartozó református írókat sorolja fel, szám szerint jelezve az adózókat és a nem adózókat. A harmadik pedig ugyanezen két esztendőből a legmagasabb adót fizetőket foglalja össze foglalkozás és az adó nagysága szerint, külön véve a nőket és a férfiakat. A fejezet következő, a Kálvin téri gyülekezet XIX. századi presbitereivel foglalkozó tanulmányt ifi. Bertényi Iván készítette. Vizsgálata elit-szempontú, amelynek indokaként a Kálvin téri gyülekezetnek szánt és betöltött központi szerepét hozza fel, továbbá azt, hogy az egyházi elitben a politikai, gazdasági, kulturális elit, valamint a tudáselit tagjaival lehet találkozni, jelentős világi súllyal, hisz az egyházak is a kor társadalmában éltek és a presbitérium tagjai döntéseikkel érdemben befolyásolhatták az élet különböző területeinek alakulását. A szerző alapforrása az 1796-1931 közötti időszak presbiteri gyűlésein részt vett presbiterek névsora. Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a forrást célszerű megfelelő kritikával és elővigyázatossággal kezelni! Az első részáttekintés a gyülekezet első évtizedeivel foglalkozik, Báthory Gábor lelkészségének idejével, sorra véve az egyház ügyeinek intézőit, vagyis az alapítókat és az első egyháztanács tagjait, kitérve a kezdeti nehézségekre, szabályoActa Papensia VIII (2008) 3-4. 229
