Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Kis-Halas Judit: New Age-hiedelmek cyber-köntösben: az energiavámpír
Műhely Energiavámpír hiedelemkor működése Az energiavámpír-hiedelemkör működésének teljes körű bemutatása empirikus tapasztalatok hiányában nyilvánvalóan nem lehetséges. A róla szóló narratívák, a vonatkozó ismeretterjesztő és népszerű ezoterikus irodalom a valóságnak csak áttételes, virtuálisan létező leképezését nyújtják. Adataink alapján mégis levonhatunk néhány, a szóban forgó hiedelmek szerepére vonatkozó következtetést, továbbá kijelölhetjük a későbbi vizsgálat területeit. Lauri Honko az inkeri szellemhit funkcionális elemzésekor a hiedelem- rendszer és a mindennapi élet közti kapcsolatokra, az egyén és a hiedelmek közti viszonyokra vonatkozóan rendező elvként alkalmazza az érdekdominancia elvét. Ennek értelmében a hiedelmek aktivizálódását - egyelőre az individuum szintjén maradva - az egyéni domináns referenciakeret szabja meg, amely két komponensből tevődik össze: a pillanatnyi környezeti ingerekből (külső domináns) és az egyént az adott pillanatban a legjobban foglalkoztató körülményből (belső domináns). Ez utóbbit mindig az aktuális szituáció határozza meg. Az egyén a rendelkezésére álló tudáskészletből (s ebben a hiedelemtudás is benne van) azt az elemet részesíti előnyben, s így azt a cselekvési és viselkedési stratégiát választja, amelyet az adott cél elérése érdekében a leginkább hatékonynak vél. Adott helyzetben tehát a domináns referenciakeret az egyén hiedelemtudására (is) épülhet, s így hiedelemcselekvéseket (is) indukál.62 Az alábbiakban tehát röviden áttekintem azokat a szituációkat, amelyek előhívják és aktiválják az energiavámpírhoz kapcsolt hiedelmeket. 1. A történetekből meghatározható, hogy azok a közösségi kapcsolatok, viszonylatok, amelyek különösen konfliktus-terheltek, s így az energiavámpírság szempontjából „veszedelmes viszonyoknak" számítanak, a társadalmi struktúra legelemibb szintjein helyezkednek el. Az összesen 27 ilyen jellegű elbeszélésből öt esetben merül föl az energiavámpírság gyanúja a családon belüli relációkban (férj-feleség, anya-gyermek), ezzel szemben a pár- és a baráti kapcsolatok szintjén 12, a munkahelyi viszonylatokban 10 esetet hoznak összefüggésbe ezzel a jelenséggel. Ebből az alaposabb vizsgálódás hiányában egyelőre csak arra következtethetünk, hogy az energiavámpír „támadása" leginkább legszűkebb környezetén, a családon kívül jelent veszélyhelyzetet, fenyegetést az egyén számára. “HONKO 1962. Acta Papetisia VIII (2008) 3-4. 213
