Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - "Mindig egy másik erőből is kérve". Beszélgetés a 95 éves Nádasdy Lajossal
Műhely ő választotta ki a dékánokat, két dékán volt. Én aztán nem válogattam, ha jött egy szegényebb, gazdagabb, ahogyan jött évről évre, és odavaló volt, és templomjáró volt, akkor az lehetett presbiter és gondnok, egyébként nem. Volt olyan ember, akit nem választottak be, nem javasoltam. S aztán nekem támadt először, hogy hát megvette már a gondnoki kalapot... Mondom, nézze, csak használja nyugodtan a gondnoki kalapot, de nem lesz gondnok Nemesvámoson. Nem jár templomba, tehát ilyen ember nem lehet az egyházközség gondnoka. El volt intézve. — Lajos bácsi, mégis, miért döntöttél a Gyűjtemények mellett? — Bakos Lajos jött ki hozzám, kétszer is Vámosra, ebben az ügyben. Mert én korábban a Veszprémi Egyházmegyében levéltáros és könyvtáros voltam. Ezt tudta a Lajos. Én tettem akkor rendbe a Veszprémi Egyházmegye könyvtárát meg levéltárát is. Nem tudom aztán, hogy jutott eszébe, hogy engem bevisz az Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeibe munkatársnak. Aztán hát beleegyeztem. Aztán, amikor már megválasztottak, kicsit össze is kaptam vele, mert hát ugye kongruát nem kaptam, s aztán a fizetésem kevesebb volt, mint Vámoson. Készpénzben mondjuk volt fizetésem, mert Vámoson először csak 500 Ft. volt a fizetésem, meg tíz kiló gabona családonként. Ez annyit jelentett, hogy aratás után hozták meg a gabonát, 260 család volt, az 26 mázsa gabonát jelent, ugye. Meg a fát is kitermelték a temetőből. 56-ban meg villámgyorsan az egyház erdeiből úgy föltöltöttek, hogy évekig elég volt a fa. Úgyhogy... aztán... hát én nem tudom... meggyőzött a Lajos. Nem volt megelégedve Miklós Dezsővel. Kis akarnok volt az, hát ezért is hagytam ott olyan korán. Mert, ugye 73-ban én ott hagytam a gyűjteményeket. Mert olyanokat csinált... Általában soha nem válaszolt a levelekre. A legritkább esetben. S általában nekem írogatták a leveleket, éntőlem kértek könyvet, meg nem tudom mi, s azt követelte tőlem, hogy mutassam meg neki a leveleket, amiket kapok. Mondom, lölköm, azt nem éred meg, mert az személyes levél, és én nem mutatom meg neked azokat. Aztán meg történt olyan, hogy összepakoltam, Francsicsné volt akkor a titkárnő, mondtam, adja föl. S a Miklós Dezső az hónapokig, hetekig nem volt Pápán mikor én odakerültem. Elment Pestre egy hónapig, hónap elején visszajött, a fizetést ugye kiadta, s újra ment Pestre. A Miskával mindig arrogánsán beszélt, mert a Miska is volt ott a könyvtárban... — Márkus Mihállyal, a püspökkel... — A Márkus Miska. Szentgyörgyvölgyről odajött és pápai segédlelkész volt vagy helyettes. Na szóval, megyek másnap, s látom, a csomag ki van bontva, szét van szórva. S mondom, mi van, Margit? Azt mondja, megjött az igazgató úr, s azt mondta, ő nem engedélyezte, s ezeket a könyveket nem 18 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
