Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Hudi József: Adalékok a veszprémi színjátszás történetéhez (1723–1873)
Műhely címmel.154 A hatást fokozta, hogy a játék végeztével István főherceg, nádor „fényesen kivilágított arcképe előtt" a Szózatot énekelte el „az egész karszemélyzet". A színlapból kitűnik, hogy a színkört a püspök engedélyével ekkor avatták fel, s az előadásokat ezután jó idő esetén itt, rossz idő esetén a „színházban", azaz a Stingli vendéglőben adták elő. A Gaal által írt Peleskei nótáriust szintén a püspökkertben adták elő oly módon, hogy a nótárius játék közben lóháton jelent meg a színen. A június 27-én előadott Képmutató155 (Albini után ford. Balog István) színlapja grafikai újítást is tartalmazott, mivel alcímét („így- vagyis a feje tetején - áll a világ) azzal emelték ki, hogy egy-egy betűt 90 vagy 180 fokkal elfordítottak. Hetényi is gyakran élt azzal a fogással, hogy a darabban vagy a felvonások közt dalbetéteket adatott elő. Május 25-én Laura lánya a felvonások közt Ernani nagyoperájából adott elő szólót („magánydalt"). Május 28-án, amikor Laura jutalomjátékaként Raimund „nagy énekes bohózatát" adták, melyet Szerdahelyi J[ózsefj. fordított magyarra, az előadás után, amikor az ajándékok átadására került sor, a Hymen156 áldása c. tablót („néma ábra") mutattak be „veres fény mellett". 1848. június 13-án, a színlap szerint Szerdahelyi [József] írta157 Ludas Matyi előadása során „új népdalokat" is énekeltek. A július 4-én előadott, a török korban Budán játszódó Szapári Péter c. hősi játék 5 szakaszának (felvonásának) elején Budavára visszavételét ábrázoló tabló („néma ábrázolat") formájában is fokozták a hatást. A színlap azt ígérte, hogy a „néma ábrázolat Bengálai fénnyel világítva - s az eredeti kép szerint elrendezve leend". A 154 Figyelemre méltó, hogy Francsics Károly naplójában erről a fontos eseményről nem emlékezett meg. Vő. FRANCSICS 2001.170. 155 Albini után fordította Balog István. A darab műfaji megjelölése hiányzik a nyomtatott színlapról, de egyértelmű, hogy vígjátékról van szó. Balog ezen fordítása eddig nem volt ismert. Vö. SZINNYEI I. 1891. 461-464., SZÉKELY 1994. 50., KERÉNYI 2000. III. 1717-1718. Balog Albini más vígjátékát (Vándorló szabólegény) is magyarra fordította. 156 A 4. szakaszban Hymen szerepét Hetényi Amália alakította, így neki az élőképben is központi hely jutott. (Hymen a házasság istene volt az ókori görög mitológiában.) - Hetényi Amália 1845-től gyermekszínészként lépett színpadra édesapja társulatában, később fiatal lány- és asszonyszerepeket játszott, 1861 után férjével, Török Zsigmond színésszel együtt visszavonult a színészettől. Vö. SZÉKELY 1994. 815. 157 A Ludas Matyit több átdolgozásban adták, Szerdahelyi József (1804-1851) színész, operaénekes, rendező, műfordító és zenetanár csak színpadi zenét írt hozzá. Szerdahelyi 1824-ben lépett a pályája, 1837-től haláláig a Nemzeti Színház sokoldalú tagja volt. Vö. SZÉKELY 1994. 745. Acta Papensia Vili (2008) 3-4. 181
