Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Hudi József: Adalékok a veszprémi színjátszás történetéhez (1723–1873)
Műhely lődését semmi sem gátolta. Az elemi oktatásnak köszönhetően egyre többen tudtak írni és olvasni. 1815-ben a városi adózók 47 %-a, 1848-ban a céhes ifjúság többsége (az inasok 74, a legények 65 %-a) tudott írni és olvasni, ami az elemi műveltség előretörését jelzi.18 A céhlegények között már szorgos könyvolvasó és naplóíró is akadt.19 A reformkorban a nemesség az 1833-ban már működő Nemzeti Kaszinóban , a polgárság az 1842-ben szerveződő Veszprémi Polgári Kaszinóban élt társasági életet. Az 1841. július 1-én 86 taggal megalakuló Veszprémi Olvasótársaság elsősorban a város és a megyei köznemesség vezető rétegét tömörítetté, de polgári foglalkozásúakat (gazdatisztet, gyógyszerészt, mérnököt, orvost, ügyvédet, vendéglőst) is felvett soraiba. Az egylet olvasni szerető tagjai nemcsak a magyar, hanem az európai szépirodalom klasszikus és modem alkotásaival - köztük a drámairodalom remekeivel - is megismerkedhettek. A tagok hazafias kötelességüknek tekintették, hogy belépéskor egy- egy új kötettel gyarapítsák a könyvállományt. Amíg a Győri Olvasótársaság könyvtárában minden második-harmadik, a veszprémiben csak minden negyedik könyv volt német nyelvű. A német nyelvű újságok (Augsburger Allgemeine Zeitung, Wiener Zeitung) az európai tájékozódást segítették elő.20 Az 1840-es években a nemesek és polgárok is csatlakoztak a hazai iparvédő mozgalomhoz (Védegylet), s a magyar társalgási nyelv terjesztéséhez. A Veszprémi Polgári Kaszinó 1842. január 24-i báljáról szóló tudósításban olvashatjuk: „Társalgási nyelvünk egyedül a magyar volt, de talán te fölöslegesnek tartod ezt Veszprémről megjegyezni, - oh én épen nem! hiszen kisebb körökben igen gyakran főszerepet játszik a német nyelv".21 Az 1845. évi januári farsangi megyebál résztvevői meggyőzték a sajtó képviselőit arról, hogy „Veszprémben is honi már a divat. (...) a pápai posztóból készült veszprémi attilákon kívül alig láthatánk más öltönyt fulladásig tömött megyei nagytermünkben."22 Az 1711-ben alapított négyosztályos, s 1753-ban hatosztályossá fejlesztett piarista gimnáziumban a tanárok pedagógiai célzattal taníttattak be latin és magyar nyelvű színjátékot, melyet a szülők is megtekintettek.23 A kutatás jelenlegi állása szerint 1723-1776 között 29, túlnyomórészt latin nyelvű szín18 HUDI 2005. 31-34. 19 FRANCSICS 1973., FRANCSICS 2001. 20 HUDI 1987. 456., 461., 464. A reformkorból a Veszprémi Olvasótársaság és a Veszprémi Casinó alapszabályait is felhasználta és idézte: TÓTH 1993. 16-17. 21 Életképek 1842.1.10. sz. 87. 22 Életképek 1845.1. 6. sz. 193-194. 23 A piarista gimnáziumról: LUKCSICS 1912. 57-58. 154 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
