Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - "Mindig egy másik erőből is kérve". Beszélgetés a 95 éves Nádasdy Lajossal
Műhely — Persze, hogy nem. De ilyenkor mit tudtál csinálni? Azt mondtad, hogy te nem szervezed? Mit mondtál? — Ugye, a tanácstagok se szervezték, mert azok jó része is református volt, két-három református is benne volt a tanácsban. Úgy hogy a presbiterek nagyon jól tudták, hogy nincs rá szükség, a pap se szervezi. Zánkán addig nem volt téeszcsé, míg én ott voltam. Nemesvámoson sem szerveztem, ott is jöttek a járástól, küldték a kisbírót, hogy menjek át, s akkor a községházán, hogy ez meg ez akar lenni, akkor volt éppen... megállj csak... úrvacsorái előkészítő bibliaórák egész héten. Mondták, hogy elkezdődött a TSZ-nek a szervezése, s én is lépjek be. S akkor azt mondtam, hogy uraim, vegyék tudomásul, hogy én sem a szószéken, sem egyébként nem hirdetem a TSZ-t. Nekem nem az a feladatom. Kereken megmondtam nekik. S akkor az úrvacsorái előkészítőn tömve volt, ott az istállóból készített... hát ugye, ilyen tanácsterem, sírva jöttek asszonyok, mert ott erőszakoskodtak. Sose felejtem el, akkor este az volt az Ige, amikor Jézus a tengeren jár és hát Péter mondja neki, hadd mehessek oda, s akkor, hát kint hallgatóztak, azt mondtam nekik, hogy ez elkerülhetetlen, semmilyen vonatkozásban megakadályozni nem tudjuk. Azt kell csinálni, rábízni magunkat Jézus Krisztusra, s ezt mondani: Uram, tarts meg minket, mert elveszünk. Ez az, ami minket megtarthat. Sose felejtem el, ez volt. Ez szerdán volt, s aztán pénteken reggel akartam bemenni Veszprémbe, s az autóbusz megállóban odajött hozzám az egyik szervező, s mondja, hogy nagytiszteletű úr, beszerveztük a falut, jóformán mindenki belépett a téeszcsébe. Mondom örüljenek neki, tudomásul szolgál. Az volt a szerencsém, hogy az egyik iskolatársam lett a tanácstitkár. És hát így békében hagytak Vámoson. Nem nagyon volt számomra nehézség. Hiszen a gyerekek is, az összes be volt íratva hittanra, 60-80 gyerek volt, tudtam dolgozni. A konfirmandusok külön órára jártak. — Lajos bácsi, erről jut eszembe, annak volt-e valami következménye még Nagyvázsonyban, hogy 1948 előtt politikai szerepet vállaltál? — Nem igazán, apró ügyek. Ott volt egy rendőrkapitány Nagyvázsonyban, Sós nevezetű. O piszkált. Elrendelték pl. Áldozócsütörtökön azt hiszem, hogy ürgét kell önteni, most ezt kell, azt kell, sokszor vasárnapra. Persze én sose mentem ki. Mikor először jött hozzám a rendőr, éppen menni akartam a templomba. Mondom, nem hallja, hogy szól a harang? És énnekem nem az a dolgom, hogy ürgét önteni menjek, hanem az a dolgom, hogy menjek Igét hirdetni a templomba. Mondja meg a főnökinek, hogy a református pap nem megy ürgét önteni, máma Áldozócsütörtök van. És mi történik? Tíz év múlva nemesvámosi lelkész vagyok, jön hozzám az egyik nemesvámosi leányzó, Kovács Zsófi, Veszprémben dolgozott, tiszteletes úr, férjhez 14 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
