Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Szemle - A pécsi egyházmegye vonzásában. Tanulmányok Timár György tiszteletére (Árvai Tünde)
Szemle megye monográfiáján. Aktív tagja a Mecsek Egyesületnek és a Pécsi Dalárdának. Kutatásai jegyzetekben maradtak ránk. Életének utolsó fejezete is tartogat meglepetéseket. Halálos ágyán bocsánatért esedezve tér vissza a katolikus egyház kebelébe. Nagy Imre Gábor munkájában Németh Béla, a történetíró elevenedik meg szemünk előtt. Kiss József, a Mecsek Egyesület titkárának emlékezetében és a Pécsi Napló nekrológjában az előzőekben lefestett figurától eltérő személyiség bontakozik ki. Egy szerény, szorgalmas, csendes ember, aki rajong a zenéért és a mecseki turizmusért. Korai történeti munkáinak felkutatása, azonosítása nehéz. Tudjuk, hogy főként újságcikkeket írt. A Várady Ferenc gondozásában megjelent Baranya monográfia megírásában oroszlán- részt vállalt, ez hozta meg számára az igazán nagy elismerést. Az ország számos könyvtárát és levéltárát végigjárva gyűjtötte az adatokat. Mintegy járulékosan keletkezett az az adathalmaz, amelyből megszületett Szigetvár, majd Németboly története. Mindkét munka kiadásában fontos szerepet játszott mecénásként báró Biedermann Rezső. Németh Béla sokáig küzdött, hogy Pécs város tanácsa bízza meg Pécs monográfiájának elkészítésével, de mire elfogadták tervezetét, Németh Béla ágynak esett. A tanács már csak búcsúztatásáról tudott dönteni. Pécsett tábla és utcanév is őrzi emlékét. Németh Béla megmaradt kézirataira támaszkodva Patton Gábor mutatta be a karinges ágostonrendi kanonokok középkori baranyai rendházait. Öt helyen emeltek kolostort a megyében, melyek forrásbeli azonosítása, régészeti feltárása egyaránt gondot jelent. Bár a pálosok és az ágostonosok regulájuk miatt közös tőről fakadnak, mégis az ágostonosok a remeteséggel részben felhagyva inkább lelkipásztori teendőket végeztek. Fedeles Tamás az avignoni pápaság javadalomadományozási gyakorlatát tárgyaló áttekintése után behatóan elemzi a külföldi személyek jelenlétét a XIV-XV. századi magyar egyházban, azon belül is a világi testületekben. Átmeneti megbízatások mellett számosán kerültek közülük egyházi méltóságokba, méghozzá a törvényi szabályozások ellenére. Különösen magas a külhoniak aránya Zsigmond és Mátyás uralkodásának időszakában. A huszonhárom kanonoki testület vizsgálata igazolta, hogy a káptalanok személyi állományában folyamatosan jelen voltak a külföldi származású személyek. Végül az egyházi pályafutásukról szerzett adatok összefoglalásaként olyan szegmenseket tárgyal, mint a származás, egyházi és uralkodói szolgálat, javadalomhalmozás, külföldi tanulmányok, stb. Halics-Volhínia XIV-XV. századi viharos politikai viszonyait mutatja be tanulmányában Font Márta. Ez a terület egyaránt volt lengyel, ruszbeli, magyar, litván, tatár érdekszféra, a politikai hatalom keretei és változásai pedig 110 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
