Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)

2008 / 1-2. szám - Műhely - "Mindig egy másik erőből is kérve". Beszélgetés a 95 éves Nádasdy Lajossal

Műhely házzal, amikor iskola lett. — Lajos bácsi, a közeledő front tehát a te életedben is nagy változást hozott, elkerültél Pápáról... — Rendezetlenek lévén a dolgok, a püspöknek, Győry Elemérnek megmondtam, hogy akkor én is eljövök a feleségemmel ide Cellbe. Eljöttünk együtt, s időközben, mivel hát édesapámról tudtam, ő Enyingen volt, és tájékozódni akartam, lementem Enyingre. Úgy, hogy vonattal le tudtam menni Hajmáskérig, a vasutasok levittek, és Hajmáskérről gyalog mentem le Enyingig. És akkor végig jártam ott a gyülekezeteket, Mezőszentgyörgyön az Ötvös Sándornál voltam, aztán akkor Csajágon, Berhidán, Kiskovácsiban, és mindenütt összeszedtem a híreket. Aztán elmentem Pápára, s a híreket átadtam a püspöknek. Látszott, hogy itt teljes átrendeződés lesz. A püs­pöknek ott akkor nem kellett segítenem. Hanem a háborúban elment vagy elvitték a fülei lelkészt, aki meghalt, s a püspök kinevezett Fülére helyettes lelkésznek, ahol aztán később a Szabó Sándor szolgált. — Igen, igen. Ez a Mezőfóldi Egyházmegye. — Na most akkor, pár hét múlva, amikor megtalálták a lelkésznek a holttestét, a temetési szolgálatot én végeztem... meg hát a többit is... akkor aztán engem meg akartak oda választani. Ugye a törvény szerint, ha valaki valahol szolgált, oda nem lehetett megválasztani. Akkor Bózsa Sándor volt az esperes, lent Siófok alatt, nem is tudom most hirtelenében hol, megírtam neki, hogy a temetés után megkértem a polgárdi lelkészt, az Antal Gyulát, hogy légy szíves szolgálni, mert én elmegyek, mert meg akarnak választani és nem akarok keveredést. S akkor én otthagytam Fülét, visszajöttem Cellbe, mert innen meg Mohács Imre elment. S itt elkezdtem összeszedni a gyülekezetét. S akkor a püspök kinevezett újra ide segédlelkésznek. S egészen addig maradtam itt, míg Nagyvázsonyba meg nem választottak. — Rendes lelkésznek? — Rendes lelkésznek. Közben itt anyaegyházzá szerveztem a gyüle­kezetei. 1946. december 23-án vettem át Ólé Sándor bácsitól, a gondozó lelkésztől a gyülekezetek mint helyettes lelkész. Szegény Jakab Lajos mindig azon kínlódott, hogy ő az első lelkésze a gyülekezetnek. Mondom, persze, hogy te vagy a legelső megválasztott, rendes lelkész, de a helyettes, aki már az anyaegyházban szolgált, az én voltam. — Mikor választottak meg Nagyvázsonyba? — 1948. augusztusában. Akkor még az özvegy papné ott lakhatott, de akkor már félig-meddig az új parókia, a mostani parókia meg volt építve, és én már az új parókiába költöztem be, s 1949 februárjában iktattak be hivatalosan. Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 9

Next

/
Thumbnails
Contents