Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mózessy Gergely: „Érdemei elismeréséül..."
Műhely Apáti és préposti címek a székesfehérvári egyházmegyében Hogy milyen nagy szükség is volt a Békefi-bizottság munkájára, igen jól mutatja a székesfehérvári egyházmegyében használt címek kuszasága. Az 1917. évi schematismus 7 apáti és 4 préposti címet említ meg, ezek körül azonban oly sok volt a bizonytalanság, hogy az adott pillanatban jó részük nem is volt betöltve. A betöltött helyek birtokosai pedig kivétel nélkül más egyházmegyék papjai vagy szerzetesek voltak. A bizottság az egyházmegye területén mindössze 4 apáti - a Szent Miklósról nevezett ercsi-i, a Szent Pantaleonról nevezett ráckevei, a Mindenszentekről nevezett baracskai és a Szent Borbáláról nevezett (szent)borbála(puszta)i - és 5 préposti - Szent Miklósról nevezett (falakon kívüli) fehérvári, a Szent Péterről nevezett fehérvári, a Keresztelő Szent Jánosról nevezett zsámbéki, a Szent Lestyánról15 nevezett csóti, valamint a Megváltóról nevezett bökénysomlyói - címet látta minden kétséget kizárón bizonyítottnak és lokalizálhatónak. Az egyházmegye kezdetben elfogadta a címek redukálását: a következő két és fél évtized schematismusaiban és egyházmegyei zsinatok törvény- könyveiben csak a fenti 9 cím szerepel. 1950 tavaszán azonban Shvoy Lajos megyéspüspök - a nagy tekintélyű Galla Ferenc egyháztörténész szakvéleményére támaszkodva - felújította a Nagyboldogasszonyról nevezett székes- fehérvári préposti cím adományozását, mely az 1777-ben, a püspökség alapításakor megszüntetett Szent István által alapított társaskáptalanhoz kötődött; valamint hatáskörébe vonta a Szent Miklósról nevezett szigetmonostori préposti cím adományozását, melynek lokalizálásához a legfőbb érvet maga a község neve szolgáltatta.16 Ettől az időponttól kezdve tehát már 11 címet tartott látókörében a püspök, ezek tűnnek fel az egyházmegye névtáraiban is, igaz: a csóti prépostság titulusát 1952-től Szent Eusztach-ként tartották nyílván. 1956-ban ugyan Potyondy Imre helynök tett kísérletet egy almási (Almas, Almask, Almád...) cím egyházmegyei Magyaralmáshoz kötésére, de sikertelenül.17 1963 tavaszán a székesfehérvári Országos Papi Otthon egyik nyugalmazott pécsi egyházmegyés lakója, Blandl György juttatta el tanulmányát Shvoy püspökhöz, melyben a Békefi-bizottság által elismert 9 középkori monostorra és kolostorra vonatkozó történeti adatokat gyűjtötte csokorba. A hérvárott minden 1969 utáni kinevezés okiratában hivatkoznak ezekre. Vö.: SzfvPL - No.7231 csomó. 15 Az egyéb védőszentekről lásd az archontológiához fűzött magyarázatot. 16 SzfvPL - No.7231 - 1500, 1501, 1593/1950. 17 SzfvPL - No.7231 - Sz.N./1956. 290 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
