Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Pálmány Béla: A jogakadémiák szerepe a reformkori politikai elit képzésében
Műhely jogot jól ismerő, lojális bürokratákra. Nem csak a szervezet csúcsán működő országos dikasztériumokban - a bécsi Udvari Kancelláriánál, a budai Helytartótanácsnál és a kamara egész országot behálózó hivatalaiban, hanem ezek szakmai igényessége folytán a vármegyék és városok egybefonódó igazgatási és bírói ügyvitelében is több ezer állást ajánlottak jogi szakembereknek, amely biztos és tisztes jövedelmet, kellő társadalmi rangot biztosított a tisztségviselőknek. Volt is jelentkező bőven az állásokra, mivel az iskola- rendszer ontotta az erre felkészített fiatal férfiakat. A korabeli fiatalok — ahogy ezt a kortársak visszaemlékezéseikben megírták5 — szerettek tanulni és versengtek egymással, ki sajátít el több nyelvet, külföldi jogot (elsősorban a példának tekintett francia és amerikai alkotmányt) a kötelező tantárgyakon túl is. A kor eszményképe a retorikai műveltség volt. Úri társaságban - még a távoli megyeszékhelyeken, városokban is - az számított művelt férfinak, aki jól tudott latinul (természetesen németül is), betéve ismerte a Corpus Jurist és alapvető követelmény volt, hogy latinul, magyarul is jó és hatásos szónok legyen a vármegye vagy a város közgyűlésein. Ez nevezték a „táblabírói világ" fénykorának, amelyről a megöregedett kortársak a kiegyezés utáni évtizedekben írt visszaemlékezéseikben nem kis nosztalgiával, híres írók pedig történelmi regényeikben oly sokat írtak. Minden vármegyében soktucatnyi, megyei és törvényszéki tisztségek betöltésére alkalmas, jogban jártas, de alapjában birtokaiból élő, gazdálkodó, így függetlenségét féltve és eredményesen őrző táblabíró élt és politizált6. Talán kitérhetünk itt néhány már feltárt életrajzra, korabeli visszaemlékezésre is. E hajdani világ legzseniálisabb alakja Deák Ferenc volt. Évfolyamtársa, Sinkay János írta, hogy Deák tanárai szerint is „páratlan jogtanuló volt". Képzettségét a győri királyi akadémián 1819 és 1821 között szerezte meg. A főiskola és tanári kara többi hazai intézethez és oktatóhoz viszonyítva átlagosnak mondható, ám ez nem jelenti azt, hogy színvonala vagy követelményei alacsonyak lettek volna, éppen ellenkezőleg: az oktatás igényes volt. A statisztikát és bányajogot tanító jobbágyfiúból lett volt piarista szerzetes Kmety András (*1780, Raszlavica, Sáros vm.) pl. a szegényebb ifjakat lakásába ebédre hívta, velük az asztalnál latinul társalgóit és ingyen tanította még római jogból és egyházjogból is. A városban ügyvédként is híres Beke Farkas Acta Papensia VII (2007) 1-2. 89 5 GYÜRKY Antal: Ötvennégy év Hontvármegye történetéből 1820-tól 1874-ik évig. I. k. Vácz, 1874. 6 A kérdéskörről dunántúli példákkal HUD1 József: Táblabírák a reformkori vármegyei közéletben. = Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Szerk. Kövér György. Bp., 2006. 39-75.
