Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Köblös József: Törvényalkotási folyamat a pápai kollégiumban a XVIII. század végéig
Műhely Buzinkai Mihály (1620 körül-1683) nagybányai kollégiumi rektor, majd sárospataki, végül gyulafehérvári professzor három munkáját jelenti. Mindegyik először Sárospatakon jelent meg: Retorikája 1658-ban, Oratoriája 1659- ben, Logikája pedig 1661-ben, emellett számtalan későbbi kiadást megértek.20 Amikor a 22., és ezzel együtt a 21. és 23. törvény keletkezésének idejét próbáljuk meghatározni, segédeszközként leginkább a legkésőbb kiadott Buzinkai-tankönyvek jöhetnek szóba. Ezek kiadási évei alapján kimondhatjuk, hogy az említett törvények az 1660-as évek elejénél korábban nem születhettek. Talán akkor járunk legközelebb az igazsághoz, ha a XVII. század utolsó harmadát feltételezzük. Végül, ami az eredeti szövegbe beépített, folytatólagosan sorszámozott utolsó törvényt, a 24.-et illeti, ez egyértelműen 1725 után keletkezett, hiszen szövege egy 1676-os és egy 1725. november 20-i diáklázadást emleget.21 Amint korábban említettem, az eredeti, 1585-ös szöveghez más módon is illesztettek későbbi kiegészítéseket. Ezek nem folytatólagos sorszámot kaptak, hanem a speciális részben, a rektor és a senior kötelességei között kaptak helyet, és szövegszerűen is utaltak azokra az eredeti törvényekre, melyeket módosítottak vagy bővítettek. Ezek a szövegek önmagukban nem árulkodnak keletkezésük időpontjáról, mi a XVIII. század elejét valószínűsítjük, mivel az egyik pont a presbitériumi jegyzőkönyvbe másolt egyik kiegészítéshez hasonlóan a „hosszú haj - rövid ruha" problémakörben rendelkezik.22 A törvényalkotási folyamat következő lépése is megfogható a pápai kollégium esetében. Megjelentek azok a törvénykiegészítések, amelyeket már semmilyen formában nem csatoltak a kibővített 1585-ös törvénykönyvhöz. Az egyházközség első presbitériumi jegyzőkönyve számos olyan határozatot rögzített, melyet az eklézsia vezető testületé a kollégium életének szabályozása érdekében hozott. Ezek egyike 1727-ben világosan ki is mondta, hogy ezek a rendelések, statútumok „vim legis redolealnak", vagyis a törvény erejé20 SZINNYEI 1891-1914. I. 1432. Institutionum rhetoricarum libri duo. Patakini, 1658. Leutschoviac, 1687., 1691., 1703. RMK II. 908., 1612., 1689., 2159. SZABÓ-HELLEBRANT 1879- 1898. II. 250., 440., 459., 587. Compendii logici libri duo. Patakini, 1661., 1668. Leutschoviac, 1696., 1702. RMK II. 974., 1156., 1833., 2133. Uo. 268., 316., 498., 574. Institutiones oratoriae. Patakini, 1659. Leutschoviac, 1690., 1703. RMK II. 937., 1662., 2158. Uo. 257-258., 452-453., 587. Erre nézve lásd még: MÉSZÁROS 1989. 45., 48. 21 A 24. törvény szövege: KIS 1896. 78-79. 22 A pótlap tetején is szerepel egy folytatás nélküli cím: Terminus prologandam tunicam, magyarul A köpeny meghosszabbításának határideje. DREKK O. 353. 35. Ez a határidő a presbitériumi jegyzőkönyvbe másolt határozat szerint 1727. Karácsonya volt. 1727. évi 4. kiegészítés. PREI. Pápai I. sz. jkv. 40. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 77
