Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Kovács I. Gábor: Prozopográfiai források és módszerek felhasználása a magyar társadalomtörténetben
Műhely zásokkal teljes kor, s kétséges volt, hogy ezt a változó társadalmat miként lehetne megragadni egy ráhelyezett statikus kategóriarendszerrel. További részletkérdés, hogy valószínűleg nem volt olyan alapos történeti társadalomismeretünk sem, hogy a hosszú és dinamikus korszak forrásaiban, forrássorozataiban változóan előforduló azonosításokat, társadalmi reprezentációkat, a státusok, foglalkozások, beosztások, szolgálati minőségek gazdagságát előzetesen megbízható kódutasításba kottázhattuk volna. Mindezekből következően, bár talán nem igazán tudatosan, azt a módszert, azt a munkaformát választottuk, hogy először mindig a korabeli forrássorozatok szószerinti megfogalmazásait vettük számba. Fontosnak tartottuk a korabeli reprezentációkat, az általánosító megnevezéseket - mint pl. birtokos, földbirtokos, iparos, kereskedő, köztisztviselő, magántisztviselő stb. - de törekedtünk arra, hogy a továbbiakban minden egyes apa esetében tisztázzuk ezek konkrétabb szociológiai tartalmát. Például az esetleg sommásan kereskedőnek nevezettek esetében minimum azt igyekeztünk tisztázni, hogy valaki terménykereskedő, borkereskedő, fűszer- és gyarmatáru kereskedő volt-e, norinbergi áruval kereskedett vagy rövid- és divatáruval, szatócs, kocsmáros vagy zsákkölcsönző netán raktárfőnök, ékszerügynök vagy bankbizományos volt. Ezen túlmenően, milyen típusú településen s annak melyik részén működött, esetleg milyen vagyoni viszonyai voltak, nem tartozott-e a virilisek közé stb. Más általánosító megnevezések esetében is törekedtünk a részletek tüzetesebb felderítésére. Például a birtokosok esetében mindig igyekeztünk kideríteni lehetőség szerinti pontossággal a birtokra, a birtoknagyságra vonatkozó adatokat. Másik irányból indulva tisztázni kellett az egyes nagyon is pontos és konkrét beosztás és szolgálati minőség megnevezések általánosabb szociológiai jelentését is a fűtőszolgától és vasúti pályaőrtől a mozdonyfelvigyázón, postai kiadón, műgépészen, MÁV ellenőrön, építőmesteren, árvaszéki irodatiszten, takarékpénztári titkáron és főszámigazgatón át a MÁV műszaki főfelügyelőig, pénzügyigazgatóig, ítélőtáblái tanácselnökig és miniszteri osztálytanácsosig. A különböző megnevezések száma többszázra rúgott. A minősítési és a fizetésekre vonatkozó törvények, rendeletek, szabályzatok valamint a korabeli pályaválasztási tanácsadó könyvek segítségével a köz- szolgálatnál mindig kideríthető volt, hogy az állás milyen képesítéshez, iskolai végzettséghez volt kötve illetve milyen fizetéssel, lakáspénzzel járt. Nem ennyire pontosan, de a magánalkalmazottak esetében is tisztázni tudtuk a jelentéseket. A megnevezések lényegtelennek látszó, előre le nem írható árnyalatnyi különbségei sokszor egymástól meglehetősen távoleső társadalmi minőségeket és szinteket jelenthettek. 66 Acta Papetisia VII (2007) 1-2.
