Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely mondó, hogy földrajzilag egymással fedésbe hozható a garabonciás történetek törzsterülete és a kezdetben kéziratos formában terjesztett jóslások felbukkanása; ez utóbbiról első közlőjük, Cs. Szatmári Károly azt rögzítette, hogy elsősorban a Tiszántúlon ismeretesek, vagyis abban a térségben, amely részben a debreceni Kollégium partikula-rendszerének befolyási övezete volt: „Mikor, hol és ki által keletkeztek ezen jóslások? nem tudom. Azt sem állíthatom bizonyosan, hogy az egész haza népe között el van terjedve, hanem hogy a tiszántúli kerületben a nép szentnek hiszi - mivel már részben gyakorta beteljesedtek azok, - ezt tudom, legalább én úgy tapasztaltam."85 A megfigyelést erősíti egyébként az is, hogy éppen a debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattárában őriznek az 1860-as évekből két olyan kézírásos jóslássorozatot, amely Csokonainak tulajdonítja a lemásolt szöveget.86 Erre a jelenségre települt rá nyilván a nyomtatott formában történő terjesztés, amely egyfelől bizonyíthatja a lokális, az alföldi térség bizonyos tájegységeire érvényes népszerűséget, másfelől viszont már a médiumváltás révén bekövetkező egységesítés, sztenderdizálás jeleként is felfoghatjuk. A kalendáriumi mellékletként vagy önálló füzetként terjesztett Csokonai-jóslások ugyanis nyilván szélesebb körben is népszerűsítették Csokonai jövendőmondó tudományát, s hitelesítő erőt jelentettek az oralitásban meglévő garabonciás toposzok fennmaradása szempontjából is.87 Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a nyomtatásban terjesztett jóslásokat kiadó nyomdák közül kiemelt jelentősége van mind a példányszámok, mind a gyakori újrakiadások felől nézve a mezőtúrinak - vagyis még a nyomtatás esetén is megfigyelhető a lokális érdeklődés. Igaz, a számos ponyvát kiadó Bagó Márton is forgalmazott Csokonai-jóslásokat - ez esetben a terjesztés irányát nem tudjuk ugyan meghatározni, de alighanem ezeknek a kiad85 CS. SZATMÁRI: i. m. 86 A kéziratokra felhívja a figyelmet: SZIGETI Jenő: Csokonai jövendölései. = Mindenes Gyűjtemény I. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. Szerk.: Csörsz Rumen István. Bp., 2005. (Artes populares 21.) 348.; egy ilyen szöveget közölt: LUKÁCS 2005. 67-69. Ugyancsak ő tette közzé az esztendő balszerencsés napjaira vonatkozó jövendölés-sorozatot is, amelyet 1888- ban szintén Csokonainak tulajdonítottak: LUKÁCS 2005. 70-71. Vö. még LUKÁCS 2007. 26-39. Gulyás József 1924-ben egyébként megszorítás nélkül, általában említette Csokonai jósló szerepének elterjedtségét: „Csokonait a nép maga közül valónak érezte s jósként tartja." GULYÁS József: Népi és folklorisztikus elemek Csokonai műveiben. = Etnographia 1923-1924. 156. 87 A kalendáriumi versközlések és átírások kánonizáló, népszerűsítő funkciójára kiváló eset- tanulmány a Szerelemdal a' tsikóbőrös kulatshoz című Csokonai-vers kapcsán: MIKOS Éva: Szerelemdal...: Megjegyzések egy Csokonai-vers népszerűségéről, valamint társadalom- és művelődéstörténeti kapcsolatairól a 19. századi kalendáriumok alapján. = Mindenes Gyűjtemény II. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. Szerk.: Gulyás Judit és Tóth Arnold. Bp., 2005. (Artes populares 22.) 169-189. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 345
