Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Szilágyi Márton: Történeti rétegek a Csokonai-kultuszban
Műhely Ehhez a törekvéshez pedig komoly támaszt jelent, hogy - amint erre Lakner Lajos tanulmánya is utalt - felbukkantak azért olyan törekvések is a kultusztörténetben, amelyek jól mutatták a kitörés lehetőségét abból a csapdából, amely egyfelől a kevés variációt mutató újramondással, másfelől pedig az irodalom értelmezésének hermeneutikai feladatát is bekebelező és lehetetlenné tevő, kiterjeszkedő kultuszkutatással jellemezhető. Hiszen egyrészt irodalomtörténészektől is megjelentek olyan tanulmányok, amelyek a kultusz különböző jelenségeinek társadalmi, történeti kontextusára kérdeztek rá, s ezáltal a nyelvi-retorikai elemzést a mikrotörténelem irányába tágították ki (mint pl. a Gyánitól is mintaszerűnek tekintett, s a Takáts József szerkesztette kézikönyvben is újraközölt Kerényi Ferenc-tanulmány),11 másrészt pedig készültek a kultuszkutatás történetírói felhasználását bizonyító, nem irodalomtudományi kiindulású, forrásbázisát és módszertanát tekintve igencsak sokszínű, a vizualitás irányába is elmozduló történeti elemzések.12 Azaz a válság jelenléte és meghaladásának lehetőségei egyaránt jellemzik azt a módosuló közeget, amelyben a Csokonai kultusztárgyként való kezelésére rákérdező gondolatmenetünket el kell helyeznünk. A kultusztörténetnek nevezett kutatási irányzat 15 év munkájával megteremtett kutatásmódszertani különállása ezeknek a megfontolásoknak a fényében mindenesetre erősen kérdésessé válhatik, hiszen lebomlani látszanak az ilyen jellegű diszciplináris határok - aligha a kultusztörténet kezdeti intenciói ellenére, hiszen Dávidházi Péter már 1989-ben is hangsúlyozta az antropológiai hólizmus fontosságát.13 Pozitív fejlemény, hogy ezáltal a kultusztörténet eljuthat egy új önmeghatározáshoz: egy fontos és alkalmazandó szempont hordozójává alakulhat át, s valóban képes lehet érvényes mondanivalót megfogalmazni az irodalom társadalmi használatáról. Az eddig megcélzott diszciplináris önállóság helyett valódi szerepének megtalálásához és hatókörének növeléséhez juthat el így a kultusztörténet, hiszen hozzájárulhat új nézőpontok kialakításához és új módon értelmezhető, eddig jórészt mellőzött forráscsoportok felfedezéséhez - márpedig ez továbbra is rendkívül sokrétű kutatási feladatot jelölhet ki, anélkül, hogy kétségbe kellene vonnia az eddig elért eredményeket. 11 Először megjelent: KERÉNYI Ferenc: A Petőfi-kultusz korai szakaszának szociológiájából (1844-1867). = Kalla Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei: Kultusztörténeti tanulmányok. Bp., 2000. 198-203. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvei 9.) 12Erre példa legújabban: VÖRÖS Boldizsár: „A múltat végképp eltörölni"? Történelmi személyiségek a magyarországi szociáldemokrata és kommunista propagandában 1890-1919. Bp., 2004. DÁVIDHÁZI 1989.16-17. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 329
