Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mózessy Gergely: „Érdemei elismeréséül..."
Műhely „kényszer hatása alatt, az illető felelősségére" cselekedhetnek. így lett Mórász Pál provikárius, kanonok, címzetes prépost - a maga saját felelősségére. Nem élt egy ideig egyik rangjával sem." - emlékezett Shvoy Lajos.75 A dekrétummal sújtott papok ügye pedig még sokáig napirenden maradt. A Szentszék és a Magyar Népköztársaság tárgyalásain az 1960-as években folyamatosan előkerült, egyike volt az egyházi oldal - csekélyszámú - ütőkártyáinak. Csak Mindszenty József prímás helyzetének rendezésekor, Magyarországról való kiengedésekor vonta azt vissza a Vatikán 1971-ben.76 Egy meggátolt kinevezésről 1964 nyarán nyugállományba vonult és időlegesen hazalátogatott Lényi Vince, aki addig a székesfehérvári egyházmegye papjaként Amerikában teljesített szolgálatot: harminc éven keresztül volt a woodebridge-i magyar lelkészség vezetője. Shvoy Lajos püspök ebből az alkalomból az 1960 óta üresedésben lévő borbálapusztai apáti címmel kívánta kitüntetni papját, amelynek engedélyeztetéséért 1964. szeptember 5-én fordult közvetlenül az AEH elnökéhez. Mivel az írott források kissé hiányosak, csak valószínűsítjük, hogy az AEH végül megakadályozta ezt a kinevezést. A püspöki aula ugyan 1964 októberében előkészítette egy kinevező okmány szövegtervezetét Lényi Vince számára - de sokatmondó, hogy ez már más méltóságra, a székesfehérvári Szent Miklós prépostságra vonatkozott.77 Arra, melyet ekkor hivatalosan Tökölyi István birtokolt, és amelyre Mórász Pál áhítozott. így nem tételezhetjük fel, hogy ez az okirat hivatalos formában kiadásra került. Vélekedésünket megerősíti, hogy 1965 decemberében - amikor „csomagban" egyszerre több kitüntetéshez próbálta a püspök az állami hozzájárulást megszerezni - ismét feltűnt az iratokban Lényi neve potenciális cím-várományosként. Az ügyintézés folyamán azonban - még 1966 húsvétját megelőzően - Lényi Vince elhunyt, kinevezésére már nem kerülhetett sor. Szokatlanul részletes nekrológja sem említi meg, hogy elnyerte volna a prépostsá- got.78 E kinevezés megakadályozásának kérdése azért roppant érdekes, mert 1964 ősze általánosságban az enyhülés képét mutatta a Magyar Népköztár75 SHVOY 2002. 139. Vö.: SzfvPL - No.7227 - Sz.N./1958: Az 1958. október 17-i püspökkari konferencia 10. napirendi pontja. 76 SZABÓ Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Bp„ 2005. 32-35.; valamint a kötetben a 20., 25., 26., 65., 67., 77., 78., 86., 90., 92., 109., 116., 119., 120., 121., 123., 124. 127., 128., 129., 130., 136. és 139. sorszámmal közölt dokumentumok. 77 SzfvPL - No.7321 - 1679/1964., SzfvPL - Litterae Encyclicae 1966/HI. 11. (5990/1966). 78 SzfvPL - No.7321 - 389/1966., SzfvPL - Litterae Encyclicae 1966/III. 11. (5990/1966). Acta Papensia VII (2007) 3-4. 303
