Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mózessy Gergely: „Érdemei elismeréséül..."
Műhely az a hivatalos végrehajtó szervet, amelyen keresztül a pártállam az egyházak mindennapi életét ellenőrizte és korlátozta.28 Jogszabályi alapot pedig az Elnöki Tanács 1951. július 4-én megjelent 1951:20. számú törvényerejű rendelettel teremtett, amely 1946. január 1-jei, visszamenőleges hatállyal állami hozzájáruláshoz kötötte a korábban a főkegyúri joghoz tartozó „egyes egyházi állások" betöltését. A rendelet l.§-a szerint: „Érseket, címzetes érseket, püspököt, segédpüspököt, főapátot, apátot és szerzetesrendi tartományfőnököt Magyarország területére csak a Népköztársaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulásával lehet kinevezni."29 A rendeletalkotók figyelme tehát csak a tényleges egyházi pozíciókra terjedt ki, a kitüntetésekre nem. (Érdekes módon, amikor Kossá István, az ÁEH elnöke 1951. július 9-én jelentést kért az 1951:20. számú rendelet hatálya alá tartozó kinevezésekről a székesfehérvári egyházmegyétől, a püspöki aula egy segédpüspöki kinevezésen túlmenően egy kanonoki címről is hírt adott. Az egyéb kitüntetésekről hallgatott.30) Az állami kontrollt az 1957. március 24-én hatályba lépett 1957:22. számú törvényerejű rendelet fokozta. Ekkor - nyilvánvalóan az 1956 őszén és telén, az AEH időleges megszüntetése után úgymond „önkényesen" történt főpapi intézkedések retorziójaként - ismét visszamenőleges, ezúttal 1956. október 1-jei hatállyal kötötte állami hozzájáruláshoz a hivatalviselést. A korábban is felügyelet alatt tartott kinevezéseken túl új elemként a kanonoki, helynöki, irodaigazgatói és espe- resi hivatalokat, a városok és járási székhelyek plébánosi kinevezéseit, valamint az oktatáshoz kötődő pozíciók (teológiai tanárok, szemináriumi elöljárók, iskolaigazgatók) betöltését vonta ellenőrzése alá a hatalom.31 A mindennapi gyakorlatban azonban az Állami Egyházügyi Hivatal túlnyúlt az egyházat amúgy is gúzsba kötő jogszabályi határon. Cenzúrát alkalmazott, maga javasolt dispozíciókat, tiltott vagy tiltatott el papi funkciók gyakorlásától lelkészeket, a püspöki aulák pedig jelenteni kényszerültek a fentieken túlmutató személyi változásokat is (káplánok, falusi plébánosok, püspöki titkárok, szertartók) - igaz, csak „tudomásulvétel végett". A püspökök esetleges ellenkezését pedig gyorsan letörték, akár adminisztratív rendőri intézkedésekkel is. E tapasztalatok ismeretében egyáltalán nem csodálhatjuk, hogy - noha betűje szerint egyik jogszabály sem adott lehetőséget rá - az ÁEH befolyásolni kívánta az egyház kitüntetési gyakorlatát is. 28 BALOGH Margit-GERGELY Jenő: Egyházak az újkori Magyarorságon 1790-1992. Kronológia. Bp., 1993. 295.; LÉNÁRD Ödön-TÍMÁR Ágnes-SZABÓ Gyula-SOÓS Viktor Attila: Utak és útvesztők. Bp., 2006. 184-186. 28 Magyar Közlöny, 1951. évi 101. szám. (július 4.); BALOGH-GERGELY 1993. 296-297. 30 SzfvPL - No.7470 - 1729/1951. 31 BALOGH-GERGELY 1993. 317., SzfvPL - No.7470. - Sz.N./1957. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 293
