Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mezei Zsolt: Adalékok a 250 éve alapított pápai kórház történetéhez
Műhely Időben a város harmadik népjóléti intézménye az ún. Szentilonay- szegényház. Ezt Szentilonay József (1693-1769) pápai születésű esztergomi kanonok, címzetes püspök alapította saját szülőháza helyén 1756-ban.2 Az alapkövet május 19-én tették le, október végére elkészült az épület, amelyben december 15-én helyezték el az első 4 szegényt, két férfit és két asszonyt. Az épülethez tartozó kápolnát a következő évben a pápai plébános szentelte fel. Az ellátott szegények száma az 1770-es évekre 19-re emelkedett. Az intézmény a plébánia felügyelete alá tartozott, élén egy káplán állt, aki a kegyúrnak tartozott számadással.3 A gondozottak mindössze annyival tartoztak, hogy imádkozniuk kellett az alapítóért. 1859-ben Ranolder János veszprémi megyéspüspök elhatározta, hogy az ápolda helyiségeit apácazárdává alakíttatja és nőnevelő intézetet állít fel. A letelepítésre 1864-ben került sor, a nővérek mintegy tíz évet töltöttek ezen a helyen. Új székházuk megépítése és elköltözésük után a Szentilonay-ház visszakapta eredeti funkcióját, 1928-ban a város kezelésébe került, 1930-ban pedig ebből jött létre a városi szeretetotthon. Ma is működik, mint az Egyesített Szociális Intézmény része. Harmadikként alakult az Eszterházy Ferenc gróf által alapított irgalmas- rendi kórház 1757-ben, de erről alább részletesen is szólunk. A XIX. században két újabb kórház létesült: 1816-ban — Zsoldos János vármegyei főorvos kezdeményezésére — az ún. „Rozália-Franciska Asszony Ispotály", amelyet Csuzy Gáspárné Tallián Rozália és gróf Esterházy Miklósné Roisin Franciska alapítványából finanszíroztak. Egyemeletes, cserépzsinde- lyes épülete a Hosszú utcában, a Fehér Ló vendégfogadó (kb. a mai református kollégium helye) és az irgalmasok kórháza közötti telken állt. Földszintjén a gondnoki lakást és a fertőző betegek elkülönítőjét alakították ki, emeletén pedig 3 betegszoba 10 ággyal és 2 ápolói szoba kapott helyet. A kórházban elsősorban az uradalom női cselédeit ápolták azzal a logikus megszorítással, hogy miután a cselédtörvény értelmében minden munkaadó a szolgálat közben megbetegedett cselédjét négy hétig tartozik gyógykezeltetni, csak e határon túl terjedő időben ápolták a betegeket alapítványi költségen. A kegyurasági jogokat az Esterházy grófok gyakorolták, ők nevezték ki orvosát is, aki rendszerint a járási orvos volt. 1816-1843 között 4540 beteg fordult meg a falai között.4 A másik XIX. századi alapítású intézet — az asszonykórház udvarának másik felén — a vármegyei kezdeményezésre 1837-ben létrehozott tébolyda. 2 Vö. MAIL-HERMANN 2006. 3 Vö. KISS 1908. 4 MOL P. 1216. Capsa 66. N° 77. 262 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
