Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon
Műhely Kalotaszentkirályon álló úrvacsoraosztás volt. A kenyeret ezüst kenyérosztó tányérra téve és csak erre az alkalomra használt késsel csíkokra szeletelve, egy-egy darabot letörve osztotta a lelkész. A vörös bort, amit kizárólagosan alkalmaztak, Krisztus kiontatott vérére emlékezve, két kehelyből vehették a hívek: külön a nők, külön a férfiak. A lelkipásztor mind a kenyérre, mind a borra egy-egy Igét mondott mindenkinek, „kire mi talált". Az úrvacsora vételének szigorú rendje volt: először a férfiak, majd a nők vettek, de mindkét nem esetében életkor szerint, ahol a sort az idősek nyitották meg. A házasok mindig előbbre kerültek a házasulatlanokkal szemben. A házasulandó kort jóval elhaladott férfiak és nők, a járóképes betegek és a nagyon öregek nem a gyülekezet közösségében, hanem a lelkészi irodán élhettek a szent jegyekkel a kurátor, az egyházfi és a presbiterek jelenlétében. A mozgásképtelen betegeknek a lelkipásztor házhoz vitte az úrvacsora jegyeit, ahol a családtagok ugyancsak részesedtek benne. Az úrvacsora edényeiről és a liturgikus textilekről való gondoskodás az egyházfi feladatai közé tartozott (elővétel, tisztán tartás, eltétel). Az úrvacsora maradékát a lelkész lakására vitték, ahol a lelkipásztorral együtt az adományozók, továbbá a kurátor, az egyházfi, a kántor és a harangozó fogyasztottak belőle, ami ezen felül még megmaradt, az a lelkészt illette meg. Kalotaszentkirályon úgy hozták a közösség tudomására az úrvacsora jegyeit adományozók személyét, hogy istentisztelet végén, amikor mindenki kifelé indult a templomból, ők a helyükön ülve maradtak, így jelezve az ajándékozás tényét. A faluban megmaradt egy középkori eredetű szokás, az offerálás is, ami abban nyilvánult meg, hogy az úrvacsorával élők külön perselyekbe külön adakoztak ezen az alkalmon. Ez az adomány a lelkipásztort illette meg. A szokás szórványosan a magyar nyelvterület más részein szintén felbukkant, nemcsak Erdélyben, hanem a Dunántúlon is, így pl. a Balaton-felvidéki Szentkirályszabadján. Mindazok, aki részesültek az úrvacsora szentségében, az ünnep napja délutánján hálaadó istentiszteleten vettek részt, köszönetét mondva a kegyelemért, megbocsátott bűneikért. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 259
