Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Farkas Gábor: Ciszterciek Pápán 1660–1726
Műhely A birtokok közül előbb Tevel gazdasági újjászervezésére került sor.30 A Mohács előtti időkben két Tevel létezett. Az egyik jobbágyfalu, a másik nemesi birtokosok által lakott település. Az előző a Nagy tevel nevet kapta, a másik lett Nemestevel (a későbbi Kis-, vagy Adásztevel). A jobbágyfalu a hódoltság alatt elpusztult, újratelepítése nem járt sikerrel. 1678-ban Puszta- tevel névvel szerepel a forrásokban. 1614-ben a zirci apát a gyéren lakott pusztát a bakonybéli praedialistáknak (egyházi nemeseknek) adta árendába. A helység telepítésére 1718-ban került sor. A telepítő a heinrichaui apátság volt, a konkrét feladatot a birtokkezelő, Schneider Henrik hajtotta végre; 23 jobbágytelek, 27 zsellérházhely kiosztásával. A telepesek frankhoniak, morvák, sziléziaiak és horvátországiak voltak. 1719-ben a telepítő szerződést kötött velük, melyben rögzítették a telepesek jogi helyzetét. Három évre kaptak mentességet a földesúri szolgáltatások és az állami adó fizetése alól, valamennyien szabadmenetelűek, és a mentes évek lejárta után egyházi tizedet kellett adniuk a terményekből és robotot szolgálni. A zirci birtokok közül a teveli feküdt legközelebb Pápához, ezért az apátság nyugat-bakonyi birtokainak (Sóly, Koppány, Polány, Berénd) gazdasági alcentrumává építették ki. Majorságot létesítettek, ahová a gazdasági szükségleteknek megfelelő számú állatállományt, a házigazdaság viteléhez eszközöket összpontosítottak. 1720- ban az urasági ház földszintjén kápolnát rendeztek be, és megkezdték a pasztorációt. 1722-ben a szerzetesek prokurátora Heinrichauba apátválasz- tásra utazott, és hat szép csikót vitt magával a teveli gazdaságból. A leírások szerint a csikókat az apátsági emberek megcsodálták. A prokurátor az apátságból 150 forintot hozott magával, és a pénzt az 1725-ben elkezdett templom építésére fordította. Az épületet a korábbi romok helyén, a középkori templom alapjain építették fel, és 1727. április 4-én sor került benedi- kálására. A torony 1730-ig elkészült. Sóly 1567-ben került török hódoltság alá, gyér lakossággal. A felszabadító háborúk alatt elnéptelenedett, 1685-ben desertaként volt számontartva. A lakosság visszatelepítése 1699-ben történt. Az úrbéri terheket pénzben megváltották. Truffin Jeromos adminisztrátor 1699. augusztus 10-én az éppen visszaköltözött lakókkal szerződésre lépett. A szerződés szerint újév napján 100 forintot fizetnek a pápai adminisztrátornak, kilencedet, tizedet, cenzust nem adnak, a malmot urasági építőanyaggal létesítik, a kézi munkát a jobbágyok végzik. Olaszfalu-Köveskút nevű réten a sólyiak Acta Papensia VII (2007) 3-4. 235 1881. 768-775., MOLNÁR 1941. Molnár István a modernizált ház 1941. évi állapotát rögzíti, de visszautal a megelőző félévszázad változásaira és a történeti előzményekre is. 30 ILA-KOVACSICS 1964. 284.
