Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Újraolvasó - Payr Sándor: Pápai kollégiumi emlékek
ÚJRAOLVASÓ evangélikus Pálfy József egyháztörténetét használta tankönyvül22. Szily János az óra alatt a padba dugva mindig az én könyvemből tanulta meg a leckéjét. Megspórolta a könyv árát. Igen jó szívvel volt hozzám Kiss János, a dogmatika tanára is, ki sok ideig a szomszédunkban lakott. Mikor tanárnak választottak Sopronba, még dogmatörténeti füzeteit is megmutatta, és különösen Hagenbachot ajánlotta, kit ő is követett. III. A kollégiumi régi muzsika Szabolcsi Bence ma már külön tanulmányt írt a XVIII. század kollégiumi zenéjéről. Szilágyi Dezső is az 1926. évi Árvaházi Naptárban pompás elbeszélést közöl „A pápai csodahegedű" címmel. Kedves emlékek kötnek engem is a pápai kollégiumi muzsikához. A kántusban - melyet a jó Csekő Gusztáv vezetett - sajnos nem énekeltem, mért nem volt rá időm. Ebben Szily János volt a főénekes. De annál többet hegedültem, csellóztam és brácsáztam a két diákzenekarban. A muzsikát igazán csak akkor szerettem meg, amikor mint III. oszt. gimnazistát felvettek a főiskolai nagyzenekarba, melyben jogászok, teológusok, bölcsészek muzsikáltak együtt. Én voltam benne az egyetlen apró gyerek. De kétszáz éves jó hegedűm volt s tisztán fogtam, mint kontrás, a dupla hangokat. A jó Bódai Zsigmond volt a karmesterünk. Kedves emlékem az 1875-ből való fénykép, melyen Sebestyén Kálmán a nagybőgős, Honti Nagy Lajos a kis- bőgős, Noszlopy Sándor a brácsás, Berzsenyi Gerő (a későbbi keszthelyi közjegyző) a fuvolás, Dukovich István a kitűnő prímás, Hidy Ernő, Hantiig Gyula, Baráth Zoltán a prímhegedűsök, Vargha Miklós, Czink Boldizsár, Hantiig Ferenc és én pedig csak buzgó kontrások valánk. Az „új kollégium" nagytermében nyitott ablakok mellett tartottuk zeneóráinkat, lent a városi közönség pedig mint valami utcai hangversenyen sétált fel és alá. Az egyik nyáron a sétatérre is kitelepült a zenekarunk. A bábsütőktől kölcsönkért üvegbúrás gyertyatartók mellett muzsikáltunk. Sűrű közönséggel volt tele ekkor is a sétatér és az utca. Egyszer, mikor már nagyobb diák voltam, az öreg Bocsor István az utcán szólított meg, hogy ne csináljunk olyan nagy zenebonát a városban. Én mást vártam volna a zeneértő Bocsortól. Meg is mondtam, hogy ha még ezt a kis szabadságunkat is elveszik, akkor inkább nem muzsikálunk (sztrájkolunk). „Úgy ám, csak fenyegessen - felelt Bocsor haraggal -, azt gondolja, megijedek?" Ma is bá22 PÁLFY József: „A keresztyén anyaszentegyház története a protestáns ifjúság számára". Pest, 1865. 188 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
