Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Újraolvasó - Payr Sándor: Pápai kollégiumi emlékek
UjRAOLVASÓ szélve Goethét idézte: „Was sagt Goethe?" S utóbb már kórusban mondtuk fel: „Gold gibt die Macht... das lange Leben tritt an die Stelle der Unsterblichkeit."17 Boldog volt, aki az érettségin ezt felelte. Az ismeretközlésnél fontosabbnak tartotta a szív- és jellemképzést. Kifogyhatatlan volt a hazafias emlékek, anekdoták elmondásában, egész órák teltek el ezzel. A nagy kópé Pereszlényi Gyula, a győri lelkész fia értette jól, hogy hízelgő szóval mint lehet a jó öregurat a vegytantól elvonni, és a 48-as idők, Petőfi- Jókai felé terelni. Óra után aztán dicsekedett: „Ezt nekem köszönhetitek." Természetrajzból Hanák három kötetnyi színes képeinek rettenetes neveit kellett felmondanunk. Aki ezt tudta, annak beírta a kitűnőt. Szörnyű nevek voltak azok: foltos tűzöl, hólyaghúzó izgonc, pongyola pitypang stb. De a III. kötetet már senki nem tudta, mert apró bogarakkal, kukacokkal volt tele. A VII. osztály vizsgáján Németh István — most már mint teológiai tanár — volt a cenzor. Váli bácsi dicsekedve mondta: „Itt van ez a Payr, ez hibátlanul tudja mind a három kötetet, tessék csak kérdezni." A cenzor kajánul mosolygott, mert jól ismerte Váli bácsi módszerét. Nemrég tanult nála ő is. „Hadd lássuk hát!" — s ezzel felüti a III. kötetet jól hátul. Csupa apró szúnyogok, hangyák, férgek voltak a képes lapon. Bevallottam őszintén, ennyi apró tücsköt-bogarat, ennyi bolondos nevet én nem tudtam betanulni. Váli bácsi arcát elborította a vér. Ilyen csalódást! Keményen kifakadt, csak Németh István nevetett jóízűen. Másodszor merített el a sivatag hajójával, és még mindig nevetve mondta: „Ne vesződjünk a bolhákkal, itt van az I. kötetben a teve, az elefánt, a medve: ezek elég nagyok, mondja fel ezek neveit." Ezzel csendesedtek el a hullámok. De Váli bácsi keble még viharzott. Elhi- degült tőlem, de az első helyről nem csapott el. Csak a VIII. osztályban tudtam kibékíteni. Valamelyik órán egy latin disztichont adott fel, hogy fordítsuk magyarra a jövő órára — s egy akkori húszkrajcárost tűzött ki pályadíjul. A disztichon ez volt: Hungara si tellus, quaqua patet, annulus esset, Eius Veszprimium splendida gemma foret. Nem tudom, fordította-e más is, de a pályadíjat nekem ítélte. Fordításom (azóta sem írtam le, mégis tudom) ez volt: Hogyha Magyarhon földje egészben szép gyűrű volna, Veszprém tündöklő ékkövül állna azon. 17 Mit mond Goethe? - Az arany adja a hatalmat... a hosszú élet elfoglalja a halhatatlanság helyét. (Német). 186 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
