Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Újraolvasó - Payr Sándor: Pápai kollégiumi emlékek
UjRAOLVASÓ bölcs és jószívű pedagógusnak. De nem azért, hogy elsőnek tett, mert ezzel sok nyugtalanságot okozott. A II. osztályban Németh István2 szénior, a későbbi püspök volt a kisegítő tanárunk. Féltünk tőle, ha a kissé tompa orrhangján reánk kiáltott. Nem volt olyan higgadt pedagógus, mint Farkas Dezső. Engem is az osztály elején sokszor piszkált fogós kérdésekkel. Ebben az évben jött közénk egy szép, pirospozsgás arcú, úriasan öltözött fiú, Körösi Lajos, a tekintélyes Körösi Sándor jogtanár unokaöccse. Nálunk lakott a sétatéri emeletes házban. Százszor is elmondta a hozzá oly jól illő szögedi vagy kecskeméti dialektusban: a bácsikám, a nénikém mit mondott, mit csinált. Kedves fiú, kitűnő tanuló volt. A művelt családi körben sok olyan dolgot hallott, amit mi rusztikusok nem is sejtettünk. Németh István egyik órán ismét találós kérdést adott fel: „Mi a tevének egy másik neve a magyarban?" Próbáltunk kínunkban németül, latinul is mondani a tevét. Nem volt jó. „No, hát nem tudjátok? Aki megmondja, az lesz köztetek az első." A kis Körösi barátunk ekkor már csillogó szemekkel dugta fel a mutatóujját, hogy ő tudja. Németh intett neki, s a szép fiú kivágta: „A teve a magyarban másként a sivatag hajója." No, hát ezzel a hajóval merültem el én. Körösi a helyemre ült, s ettől fogva ebben a tanévben második maradtam az értesítőben is. Nem voltam hiú gyerek, jó pajtások maradtunk továbbra is. De nem tartottam igazságosnak, hogy a teve ilyen poétikus neve miatt kellett nekem az elsőségről lebuknom. Meg is mondtam később Németh Istvánnak Pesten a Metropolban, mikor már püspök volt: gyermek koromban nem hittem volna, hogy valaha ilyen sokra viszi. Vikár Kálmán és Szabó Lajos, ki Lévára ment el lelkésznek, szelíd, finom lelkű tanáraink voltak. Hálával gondolok reájuk. A III. osztályban egy hatalmas, daliás termetű, erélyes, katonás, szigorú, de mégis minden diák által szeretett és nagyra becsült tanárunk volt: Rózsa István. A syntaxist tanította, a lényeget röviden, világosan foglalta össze, s példákul olyan szép, bölcs latin mondatokat diktált, a rómaiak erényeit és gyakorlati bölcsességét any- nyira megkedveltette velünk, annyi megkapó esetet idézett a magyar közéletből, a napi eseményekből, még a város életéből is, hogy csupa szem és fül volt az osztály. Figyeltünk, épültünk. Körösi Sándor jogtanár s vele a szép, eszes Körösi fiú erre a tanávre már elköltözött Pápáról. De jött helyette a III. osztályba egy Kocsról való kiváló, jeles fiú, Szily János. (Ma adonyi közjegyző és tanácsbíró.) Rózsa István nagyon szerette — és méltán. De engem is megbecsült. így történt, amint előre 2 Németh István (1851-1924) 1914-től haláláig a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 181
