Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Sasfi Csaba: Pápa katolikus kisgimnáziumának és református kollégiumának diákjai a reformkorban
Műhely A helybeli diákok társadalmi összetétele A helybeli diákok vizsgálatakor is azok a szempontok merülnek fel elsődlegesen, amelyeket a viszonylag sok vidéki gimnazistát kibocsátó települések esetében már megfogalmaztunk. A helybeliek vizsgálatakor azonban általában nagyobb sokasággal számolhatunk, mind a diákok illetve szüleik, mind az iskolaszékhely város népességét tekintve. Ez a körülmény egyfelől alaposabb és kiterjedtebb elemzésekre és ezek révén általánosabb magyarázatokra nyújt lehetőséget. Másfelől pedig bonyolultabb társas közeggel, kontextussal kell számolnunk a helybeli, szabad királyi városi vagy mezővárosi népesség tekintetében. Míg a vidéki települések esetében inkább az egyénicsaládi léptékű iskolázási gyakorlatok szerepe látszik dominánsnak, addig az iskolaszékhelyeken a nagyobb társas alakulatok, „közösségek" iskolához való viszonyának és az ezen alapuló társas cselekvéseknek megfigyelésére is kínálkozik lehetőség. (Közösségen nem egyszerűen érdekközösséget értünk, hanem olyan elsődleges, alapvetően személyes érintkezésen alapuló társadalmi csoportot, amelyet közös értékrend kapcsol össze, és ami magatartásukat is szabályozza.) Az alapvető kérdésünk tehát az, hogy az így felfogott közösségek életén belül a helybeli gimnáziumnak milyen jelentősége volt? Milyen célok elérésének, milyen elvárások-követelmények teljesítésének eszköze volt ez a közösség mindennapi gyakorlatában? E kérdésre a választ két úton is kereshetjük: kereshetjük e szerep egykori megfogalmazásának különböző típusú dokumentumait és vizsgálhatjuk az iskolázási gyakorlatot, az iskolalátogatás és a tanulmányi teljesítmény empirikus adatai alapján. Ezek megmutathatják, hogy a szülők sajátos társadalmi helyzete, közösségi hovatartozása milyen iskolázási gyakorlattal párosult. Pápa esetében a második megközelítés útján indulunk el és ennek az útnak a kezdeti dilemmáit fogjuk az alábbiakban bemutatni. A szülő (vagy más gondviselő) társadalmi helyzetét a gimnáziumi anyakönyvek a rendi állás illetve a foglalkozás megnevezésével adják meg. A rendi állás jelölése természetesen a korábbi gyakorlatot jellemzi, ezt váltja fel egyre inkább a foglalkozás megnevezése, de a dunántúli katolikus gimnáziumokban az 1843/44-es tanévben is még több a rendi állás bejegyzés (52%), mint a foglalkozási (37%). (Rendi állás és foglalkozás együtt kb. 6%, és ugyanilyen arányban nincs a társadalmi állás sehogy sem megadva.) De ez csak tendenciaként állapítható meg, az egyes iskolák ugyanis igen eltérő és ráadásul változó - esetenként a fenti tendenciával éppen ellentétes - anya- könyvezési gyakorlatot követtek. (Komárom katolikus gimnáziumának például mindhárom metszetben igen magas volt a rendi állás bejegyzések ará128 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
